Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

5« tekintve, hogy egy ily gyanuokból önként keletkezett azon feltevés, hogy azért nem oltotta el, ha elolthatta volna, mert ő gyújtotta, de ezen gyanuok magának annak a terjesztőjének Sz. I.-nének a végtárgyalási vallomása szerint olykép módosult, a mi pedig addig felemlítve nem lett, hogy azért nem oltotta a vádlott a tüzet, mert a maga házát mentette, mely módosulása ezen gyanuoknak az ebből kelt feltevést is elenyészteti ; tekintve, hogy a vádlott a csendőrség által vallatóra vétetvén, elfogatván, először semmit sem ismert be és csak két napi, a S. P. tanú vallomása szerint 2—2 órai gondolkodásra engedett időközök letelte után megújított felkérdezések és a csendőrök azon fenyegető szavai folytán, a mint ez a S. P. tanú vallomásából is kitűnik, hogy majd kivallja Baktáig, ha kifújja a tüdejét, értvén ez alatt azt, hogy Ó-Fehértóról Nyir-Baktára a csendőr-laktanyába fogják a lovas csendőrök a vádlottat hajtani, megfélemlítve tette azon vallomását, hogy a gyújtást ő követte el; tekintve, hogy ezen ily módon keletkezett beismerésen kivül semmi bizonyító adat nem létezik a vádlott bűnösségére nézve, mivel a vizsgálóbírónál a csendőrök által történt bekisértetésekor a csendőr azon fenyegető szava folytán, hogy ha a vizsgálóbírónál a tettes be nem ismeri, megint a csendőröknek adják vissza s kiviszik az erdőre s addig verik, a míg hus lesz rajta, tett beismerő vallomását később ugyanott visszavonván, a bizonyítás szabályai szerint vizsgálóbíró előtti beismerés nem létezik ; tekintve, hogy a vádlott ezen előnyomozati megfélemlítésből keletkezett nyilatkozata tartalmának a valótlanságát teszi valószínűvé azon indokolhatlan ténybeli valóság, miért kellett volna a vádlottnak a hozzá távolabb eső méhesét gyújtani meg egy nem haragos emberének és nem a haragos embernek a vázlatrajz szerint közelebb fekvő szalmával fedett félszerét vagy házát ; tekintve végre, hogy a vádlott emez aggályos nyilatkozatánál közelebb fekvő D. J.-né vallomásában levő ama tüz-keletkezési ok, hogy férje világtalan, hogy pipázni szokott, s hogy ámbár állítólag neje tudtával aznap a méhesben nem volt volna is, de szokott oda is bejárni : mindezeknél fogva a vádlottat a vád alól felmenteni s azonnal szabadlábra helyezni kellett. (1895. évi január 17. 34. sz. a.)