Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

i83 mulasztatott el, s felperes ennek folytán a viszonválaszban neki kínált főesküre nézve nem nyilatkozhatott : a végirat beadásának elmulasztása miatt pedig az idézett törvény 62. §-a szerint igazolással élni nem lehet ; jelen esetben az a ténykörülmény, hogy felperes az alapperben a végirat be nem adása következtében a kinált főesküt el nem fogadta, illetve arra nézve nem nyilatkozhatott, oly ügyvédi hibának tekintendő, mely miatt az 1881. évi LIX. tcz. 69. §. 1. pontja alapján a perújítás megengedendő, minélfogva a másodbiróság ítélete a perújítás kérdésére nézve ezekből az okokból, a per érdemére nézve pedig az elsőbiróság ítéletében felhozott indokok alapján volt helybenhagyandó. 92. A szolgalmi jog megszerzésének a közönséges elbirtoklás is egyik módja, a szerzésnek e módját azonban a maga részére csakis az érvényesítheti, ki a jognak tényleges gyakorlatában van; valamely bekerítetlen belső telken való átjárás pedig egymagában nem képez olyan tényt, mely az átjárásnak szolgalomszerü gyakorlását vonná maga után. (1895 dec2ember 18. 8630. sz. a.) A m. kir. Curia: Bogyay Istvánnak, Horváth Ferencz elleni szolgalmi jog megállapítása ír. perében itélt : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A halápi 47. sz. tjkvben 70., 74. hrsz. a. felvett ingatlanokon az átjárási szolgalom megállapítását tisztán s egyedül az alapon követeli felperes, hogy azt, a jognak 32 évet meghaladó időn át folytonos gyakorlása által elbirtoklás utján megszerezte. Ahhoz, hogy a szolgalmi jog megszerzésének a közönséges elbirtoklás is egyik módja, szó sem férhet ; a szerzésnek e módját azonban, a közönséges elbirtoklásnak egyik alapfeltétele a tényleges birtoklás vagy valóságos joggyakorlat lévén, a maga részére csakis az érvényesítheti, ki a jognak tényleges gyakorlatában van. Minthogy pedig, mint ez a másodbiróság ítéletének indokai-