Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

174 nevezett adósoknak, az előbb felsoroltakhozi vonatkozása fel sem ismerhető ; a felperesi válaszirat mellett I. a. csatolt s alpereshez intézett levélben felsorolt adósoknak s az azoktól befolyt s felperestől magának megtartott összegeknek az A. a. díjjegyzék melyik tételéveli azonosságát megállapítani nem lehet. Hasonlóul áll a dolog az K., L. a. kimutatásokkal is, melyek közül az utóbbiakon már nem a kereseti 166 frt 83 kr., hanem 1192 frt 60 kr. követelés van kitüntetve. De el volt felperes utasítandó és pedig feltétlenül azért, mert saját beismerése szerint az A. a. jegyzékben javára megállapítva levő dijakra nézve magát jelen peren kivül másik két hasonló irányú, alperes társaság ellen folyamatba tett perekkel compensálta, s miután nincsen kizárva, hogy egyik perben neki lehet jogos követelése, mig a másik vagy harmadikban ő fog adósnak elismertetni, mindezekből látni való, hogy azon kérdés elbírálása, hogy alperes mivel tartozik felperesnek, vagy megfordítva alperesnek, mennyi követelése maradt felül a felperes kezéhez befolyt s át nem szolgáltatott pénzekre, csak egy olyan rendszeres számadási perben lehetséges, a hol a felperes által alperes társaságtól átvett minden egyes ügyre nézve szabályszerű s okmánynyal támogatott leszámolás terjesztetik elő. Ennélfogva még ha a kinált bizonyítékok nyomán meg volna is állapitható, hogy felperes mely perekhez, vagy végrehajtásokhoz volt köteles alperes engedélyét vagy felhatalmazását kinyerni ; és hogy mikor, mennyit tarthatott vissza magának a befolyt pénzekből alperes beleegyezésével, s végre, hogy az /., K., L. a. kimutatások vele közölve lettek, s azokat minden észrevétel nélkül hagyta, az a főkérdés, hogy jogosult-e felperes a kereseti összeget jelen per keretében alperes társaságtól köve-' telni, sem az ügy jelen állásában, sem a beszereztetni kért per és végrehajtási iratok segítségével el nem dönthető. Ugyanazért a legnagyobb részben ugy sem perdöntő körülményekre kinált pót- és főeskük, valamint a felhívott tanuk kihallgatásának elmellőzésével felperest e helytelen keresetével elutasítani kellett. (1894 nov. 30. 12043. sz. a.) A debreczeni kir. tábla: Az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztattatik, a felperes keresetével érvényesíteni kívánt követe-