Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)
102 XXII. sz. a. eredetben csatolt írásbeli magánvégrendelete külkellékek tekintetében megfelel az 1876. évi XVI. tcz. kívánalmainak, jelesen az 5. §-ban foglalt rendelkezésnek is ; mert azt, az olvasni és irni tudó végrendelkező a felperesek beismerése szerint is sajátkezüleg irta alá, de a végrendeletre vezetett záradék szerint a végrendelkezésnél együttesen jelen volt öt tanú által is igazoltatik, «hogy Kozinka Anna Bátora Józsefné együttes jelenlétekben a végrendeletről kiállított okirat tartalmát végakaratának nyilvánította, és azt jelenlétökben sajátkezüleg aláirta»; mert a végrendeleti öt tanúnak magára a végrendeletre vezetett s általuk aláirt ezen bizonyítványával szemben Strbavi Ádám egyik végrendeleti tanúnak a perben történt kihallgatása alkalmával tett vallomását, «hogy a végrendelkező szóval nem jelentette ki, hogy a végrendelet az ő végrendeletét tartalmazza», továbbá Bátora Antal, Dzurik János és Ádám végrendeleti tanuknak a perben történt kihallgatásuk alkalmával tett vallomásukat, «hogy a most emiitett kijelentést nem hallották)), figyelembe venni nem lehetett, még pedig annál kevésbé, mert az írástudó végrendelkező magában a végrendeletről saját és a tanuk anyanyelvén felvett okiratban, jelesen annak bevezetésében és végpontjában kijelentette, hogy az az ő végakaratát tartalmazza ; az ezen végrendelkezésről felvett okirat tehát magában foglalja az idézett tezikk 5. §-ában előszabott összes kellékeket ; mert az a körülmény, hogy végrendelkező a végrendeletet nem sajátkezüleg irta, hanem csak aláirta, érvénytelenítési okot nem képez, valamint az sem, hogy férjének családi nevét mellőzve, csupán saját családi és keresztnevét «Kozinka Anna» irta alá a végrendeletre, még pedig annál kevésbbé, mert a végrendeleti tanuk által a végrendeletre vezetett záradék szerint kétségtelen, hogy Kozinka Anna Bátora Józsefnek neje volt a végrendelkező, tehát a végrendelkező szepélyazonossága kétségtelen ; mert a végrendelkező olvasni és irni tudván, felperesek azon kifogása, hogy nincs bizonyítva, hogy a végrendelkező a végrendelet tartalmát ismerte, és tudta volna, mit ir alá, figyelembe nem vehető ; mert azon körülmény, hogy a beteg végrendelkező nem