Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

9i után az ölési szándékot a tényállás s felsorolt bizonyítékokból kizártnak tartja, vádlottat, kinek akarata, beismerése szerint, csak neje megcsonkítására irányult, de a sérülés ezt sem eredményezte, a fent körülirt szándékos emberölés bűntettének kísérlete helyett, csakis a fentkörülirt súlyos tesi sértés bűntettének kísérletében mondhatta bűnösnek. Tekintettel egyfelől arra, hogy a kísérlet enyhébben büntetendő, mint a befejezett cselekmény, tekintettel másfelől arra, hogy sulyositó körülmény épen nem, sőt ama rendkívüli enyhítő körülmények forognak fen, hogy vádlott önként jelentkezett a csendőrségnél, hogy tettét töredelmesen beismeri, hogy neje hűtlensége s a szerelemféltés vitte öt bűnbe, hogy megbüntetése nem kívántatik és hogy eddig jó előéletű : a kir. törvényszék vádlott javára a Btk. 92. §-nak rendelkezését alkalmazásba vette, vádlott tettét vétséggé, illetve vétség kísérletének minősítette s őt az ítéletben kimért fogházra ítélte. A vizsgálati fogság a Btk. 94. §-a értelmében volt a büntetésbe beszámítandó, mert az vádlott hibáján kivül aránylag hosszú időt vett igénybe. Vádlott további fogva tartására törvényes ok fen nem forogván, szabadlábra helyezendő volt. A budapesti kir. tábla: Vádlottat a btk. 302. §. alapján még az 1892. évi 27. tczben jelzett czélokra fordítandó, s behajthatlanság esetében a btk. 53. §. szerint 1 napi fogházra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésre is itéli, s ezzel a változtatással egyebekben helybenhagyja az első bírósági ítéletet az abban felhozott indokok alapján. (1894 november 28. 7407 sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a szakértőnek április hó 23-iki közvetlen szemléleten alapult jelentéséből láthatólag a márczius hó 29-én okozott sérülés gyógyulása csak április 25-ére volt várható, a sérülés tehát 20 napnál kétségtelenül tovább tartott; tekintve, hogy ehez képest a Btk. 301., 302 § ai szerint 3 évig terjedhető börtönnel büntetendő súlyos testi sértés büntette forogna itt fenn akkor is, ha nem az lett volna a vádlott részéről egyenesen beismert czél, hogy nejét megcsonkítsa s nyomorékká tegye ;