Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

82 a K. a. számlában felsorolt kézmüáruk adattak fel, és hogy azokat Eisenstádter S. s társai czég Pirnitzer Lajos kereskedőnek az emiitett számlában kitüntetett 2445 frt35 kr. vételárban adta el ; mert a büntető perben megállapittatott az a tény, hogy a K. a. csatolt számlában felsorolt áruk közül az L. a. jegyzékben foglaltak lopattak el ; mert az L. a. jegyzékben foglalt, ellopott árukat a K. aszámla vonatkozó tételei alatt előforduló áruk vételárával egybevetve, kétségtelen az, hogy az ellopott áruk vételári értéke 1027 frt 95 krt képvisel ; mert, mint már fenébb előadatott, alperes nem tagadta, hogy felperes biztositó társaság az ellopott áruk vételári értékét (1027 frt 95 krt) a B. a. csatolt nyugta szerint kártérítés fejében a biztosítottnak kifizette; mert azt a körülményt, a mit egyébként alperes határozottan nem is állit, hogy a szenvedett kárból a felperes által beismert 290 frt 56 krnál nagyobb összeg térült meg, alperesnek kellene bizonyítani, a mit azonban meg sem kísérlett. A kamatozás tekintetében csak a viszonválaszban emelt kifogást figyelembe venni azért sem lehetett, mert felperes a valódiságára nem kifogásolt B. a. nyugta szerint a biztositottnak a szenvedett kárt 1889 nov. 28-án kifizetvén, alperes ezt az összeget, mint az ő mulasztása által okozott kárt, a felperesnek azonnal megtériteni tartozott volna. Ettől kezdve tehát alperes kétségtelenül fizetési késedelemben van. (1893 ápril 10. 10331. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: A kir. tábla Ítélete, az abban az elsőbiróság ítéletéből átvett és e helyütt is elfogadott helyes indokokból és még azért is helybenhagyatik: mert a kereskedelmi törvény 429 §. végtételének rendelkezése szerint az alperes a fuvarozásra elvállalt tárgyakban bekövetkezett kárnak megtérítése iránt fenálló kötelezettségének terjedelme nem csak akkor nem szenvedhet a szabályzati értéktételnek vagy a külön értékbevallásnak megfelelő megszorítást, ha a kárt előidéző cselekmény alkalmazottjainak gonosz szándékú