Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

35 20. (62. számú teljes-ülési döntvény.) Az 1883 : XXV. tcz. 19. §-ának a kamatoknak elévülésére vonatkozó intézkedése alkalmazható-e a bíróilag már megítélt kamatokra is? (275/1895. számhoz.) Határozat. Az 1883 : XXV. tcz. 19. §-ának a kamatok elévülésére vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható a bíróilag megítélt kamatkövetelésre. Indokok: Az 1883 : XXV. tcz. 19. §. első bekezdése értelmé^ ben a kamatok elévülésének ideje azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek. A törvény e rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az abban megállapított rövidebb elévülési idő csakis a kereset alapját képező kötelmi viszonyból származott kamatköveteléssel szemben érvényesíthető. A perben hozott marasztaló ítélet nem szünteti meg ugyan a keresetileg érvényesített igényt, de azt mégis a bírói megállapítás kötelező jellegével ruházván fel, ez által az eredeti kötelem mellé egy uj, ez utóbbitól alakilag független kötelmet létesít, mely mint ilyen, egyéb jogi sajátságai mellett önálló elévülés tárgyát képezi; s tekintve, hogy az 1881 : LX. tcz. 23. §-a az itéletileg megállapított igény elévülésére nézve különleges szabályokat állit fel s kimondja, hogy a végrehajtási jog, a kereseti követelés «minőségére és jogczimére» való tekintet nélkül az ítélet jogerőre emelkedésétől számított és semmi körülmények által félbe nem szakitható rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el ; tekintve végül, hogy a végrehajtási törvénynek ezt az intézkedését az 1883: XXV. tcz. nem változtatta meg ; mindezeknél fogva nem szenved kétséget, hogy az 1883. évi XXV. tcz. 19. §-ában megállapított rövidebb elévülési idő a bíróilag megítélt kamatokra nem alkalmazható. 3*