Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

33.S Tekintve már most, hogy az 1875 : XXXVII. tcz. 258. §-a -csak a biztositások elvállalását sorozza a kereskedelmi ügyletek közé, mig a biztosított illetve az ennek érdekében szerződő, szóval a dijak fizetésére kötelezett fél részéről az életbiztosítás soha •sem, a baleset és a kárbiztositás ellen pedig csak az id. törvény 2bo. §-a esetében képez kereskedelmi ügyletet ; tekintve, hogy sem a teljes-ülés elé terjesztett kérdésből, sem annak megoldásából nem tűnik ki, hogy az ügylet, melynek alapján a biztosítási dijak követeltettek, alperes kereskedelmi üzletének folytatásához tartozott volna : ennélfogva tisztán áll, hogy a nevezett teljes-ülési megállapodás nem érinti, tehát nem is dönti el és a feltett kérdés tartalmánál fogva nem is érinthette, tehát nem is dönthette el azt a kérdést, hogy a kereskedelmi perek, melyek alperest illetőleg kereskedelmi ügyletből származnak, ha a kereset tárgya 20 frtot meg nem halad, sommás eljárásra vagy pedig a községi bíróság elé tartoznak-e? Az indokolásban foglalt, azonban a teljes-ülés elé terjesztett kérdés keretén túlterjeszkedő kijelentést pedig az 1881 : LIX. tcz. 4. §-a értelmében, az ügyek eldöntésénél irányadó elvi megállapodásnak tekinteni, sem annak törvényt pótló vagy törvényt hitelesen magyarázó hatályt tulajdonítani nem lehet. Ezek előrebocsátása után, figyelemmel arra, hogy a kereset elintézésénél egyedül annak tartalma lehet irányadó és hogy felperes előadása szerint a követelés, melyet érvényesít, oly ügyletből származik, mely alperesre nézve kereskedelminek tekintendő : a felfolyamodással megtámadott végzést megváltoztatni és az elsőbiróságot az ügy tárgyalására utasítani azért kellett: mert az 1893. évi XVIII. tcz. 1. és 225. §§-ai a községi bíráskodást minden irányban, tehát a hatáskör tekintetében is változatlanul fentartván, kétséges nem lehet, hogy az id. törvény a mint nem szoritotta meg, ugy ki sem terjesztette a községi bíróságok hatáskörét, tehát nem utalt az 1877 : XXII. tcz.-ben szabályozott eljárásra oly ügyeket, melyek eddig oda nem tartoztak. Már pedig kétségtelen dolog, hogy az 1893 : XVIII. tcz. életbeléptetése előtt, az 1877 : XXII. tcz. 11. §-ának rendelkezé-