Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

33° eljárási szabályt sértett az által, hogy a fenforgó ügy elbírálásánál az 1893. évi XVIII. tcz. 96. § ának első bekezdése helyett annak második bekezdését alkalmazta. A támadás alaptalan. Mert az 1893. évi XVIII. tcz. 87. és 95. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy a perben nem álló meghatalmazott tanukép, nem pedig ügyfél gyanánt hallgatandó ki eskü alatt. Az a körülmény tehát, hogy felperes czég utazója Liszer Lipót, kire alperes mint tanura hivatkozott, megtagadta az eskü letételét, melyre egyébként a törvényes kényszereszközökkel kötelezhető lett volna, a 96. §. első bekezdésének alkalmazását nem vonja maga után. Minthogy pedig az ügydöntő tényekről a felperes czég egyik tagja sem bir közvetlen tudomással, kétségtelen, hogy a 96. §. második bekezdésének esete forog fen. Az elsőbiróság tehát helyesen járt el, midőn a bizonyításra kötelezett alperest, kinek vallomását a per adatai egyáltalán nem támogatják, esküre nem bocsátotta. 8. Az iparos és szolgálati személyzete közötti viszonyra vonatkozólag az ipartörvényben foglalt határozatok a kereskedői segédekre is alkalmazandók, a mennyiben maga az idézett törvény ez utóbbiakra nézve kivételt nem tesz. Az ipartörvény 88. §-ánál fogva, mely a kereskedősegédekre is kiterjed, a szolgálati szerződés — ellenkező megállapodás hiányában — csak egy heti próbaidő után válik kötelező erejűvé. (1895 szeptember 13. G. 257. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad. Indokok: Felülvizsgálatot kérő fél azt vitatja, hogy az elsőbiróság anyagi jogszabályt sértett, midőn a fenforgó eset elbírálásánál a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. tcz.) I. része