Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

3 20 totta, annál kevésbé igazolta azt, hogy felperest felszólitotta, miszerint a próba eredményéről nyilatkozzék, a nélkül pedig a kereskedelmi törvény 360. §-ára hivatkozással, nem védekezhetik felperes azzal, hogy a rendelkezésre bocsátás vagy kellő értesítés elmaradt vagy elkésett. Felperes tehát keresetével — a most felhozottaknál fogva felesleges főeskü általi bizonyítás mellőzése mellett — feltétlenül elutasítandó volt. Megjegyeztetvén, hogy a próbamegrendelés igazolására alperes felperes kereseti állításaival és a per körülményeivel szemben kötelezve nem lévén, hanem általa különösen a 2'7. alattival szolgáltatott bizonyítéknak másodsorban mint a bizonyításra jogosított féltől veendő figyelembe s e helyen annak bizonyítási ereje kétségbe nem vonható. A budapesti kir. ítélő tábla következő ítéletet hozott : A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes a 27. a. csatolt levél valódiságát és tartalmát a kir. ítélő táblának 3014/92. sz. feloldó végzését megelőző tárgyalás alkalmával általánosságban tagadta ugyan, de nem tagadta világosan és határozottan azt, hogy Brunner Nándor, a kit felperes C. a. saját levelében maga is utazójának nevez, a ki tehát felperesnek a keresk. törv. 45. §-a értelmében ügyletek kötésére jogosított kereskedelmi meghatalmazottja volt, a 27. a. csatolt levelet sajátkezüleg irta alá. Ennek következtében az említett aláírásnak Brunner Nándortól származása és következőleg a m. kir. Curiának 28. sz. polgári teljes-ülési döntvénye értelmében az okiratot kiállító Brunner Nándorral szemben a kérdéses okirat tartalmának valósága is bizonyítottnak veendő és ily körülmények között a kir. ítélő táblának fentebb említett és a szóban forgó okiratra vonatkozólag póttárgyalást és bizonyítási eljárást egyáltalán nem rendelő feloldó végzése alapján tartott tárgyalásoknál a szóban forgó aláírás valódisága tekintetében felhozott bizonyítékok alkalmazása fölösleges, sőt tekintettel arra, hogy a kir. ítélő táblának említett végzése következtében a póttárgyalás ebben az irányban nem is lett volna kiterjeszthető, feltétlenül mellőzendő. Minthogy pedig a 27'. a. csatolt levél szerint az ügyletet a keresetben emiitett gépekre nézve alperessel megkötő nevezett utazó, kinek az ügylet megkötésekor annak feltételeire nézve alperessel létrejött meg-