Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)
36 vagyoni hasznot szerzett és a biztosító társaságnak kárt okozott s mindaddig, mig a csalás emez általános ismérvei a vádbeli cselekményben fel nem találhatók, habár a biztosított vagyon tűzzel vagy más módon megsemmisíttetett, vagy megrongáltatott is, de a biztosítási összeg ki nem fizettetett, tehát jogtalan vagyoni haszon nem szereztetett és kár nem okoztatott, a Btk. 382. §-ában meghatározott csalás bűntettének csupán megkísérlése foroghat fen ; minthogy az eljárás adatai szerint vádlottnak a 155 frt 59 krban megállapított kárát az I. m. ált. biztosító-társaság még ki nem fizette, tehát semmi kár nem okoztatott, sem vádlott jogtalan vagyont nem szerzett ; ennélfogva ha jogszerű bizonyítékok forognának is fen arra nézve, hogy vádlott saját biztosított vagyonát maga gyújtotta fel, vagy mással gyújtatta meg, csupán a szándékolt bűntett véghezvitelének megkezdése, vagyis a Btk. 382. §-ában meghatározott csalás bűntettének a Btk. 65. §-a szerint való kísérlete miatt lehetne a vádlottat feleletre vonni. Minthogy azonban az eljárás adatai arra sem nyújtanak meggyőző bizonyítékot, hogy vádlott a saját biztositott vagyonát fel gyújtotta, vagy hogy ez a vagyon az ő szándékos cselekménye következtében semmisült meg : ennélfogva a vádlott a csalás kísérletének büntette miatt sem találtathatott bűnösnek s őt a vád alól felmenteni kellett és pedig azért, mert habár a ruszkiroví elöljáróság hivatalos jelentése szerint a vádlott leégett háza meggyuladása előtt való állapotában 65 frtra értékeltetett, vádlott ezt a házát és istállóját 250 frtra biztosította is, ebből a körülményből még annál kevésbé lehet biztos következtetést vonni arra,, hogy eme házat a vádlott nyereségi vágyból önmaga gyújtotta fel vagy gyújtatta meg, mert a biztositó társaság is 155 frt 50 krban állapította meg azt a kárt, a melyet vádlottnak ártatlansága esetében kifizetni határozott, miből az következtethető, hogy a vádlott háza nem 65 frtot, hanem annál sokkal többet ért és hogy tulmagas összegre biztosítva nem volt. Terhelő adat vádlott ellenében az is, hogy a tüz kiütése előtt vagyis az 1892. évi május 30-án este értékesebb ingóságait ágy- s ruhaneműit egy ládába csomagolva, szomszédja Simoka Péterhez vitte s maga is e szomszédjánál aludt, felesége pedig és gyermeke:
