Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

a 2. sz. nyilatkozat végpontjában foglalt kijelentés szerint azok későbbi esetleges módosításának is, következőleg eleve kikötöttnek tekintendő, hogy kár esetén a kártérítési igény ne a belépés idején fenállott, hanem a kár megtörténtének idejében fenálló alapszabályi határozatok alapján biráltassék el. Ezzel szemben jelentőség nélküli felperesnek az az állítása, hogy az alapszabályokat módosító 1886 márcz. 22-iki közgyűlési határozatokról kellő időben értesítést nem kapott, mert a törvény a szövetkezeti tagoknak a közgyűlési határozatokról való egyéni értesítést elő nem írja s a közgyűlési határozatok érvényességét az értesítés megtörténtétől függővé nem teszi és mert felperes a 3. sz. okirat tanuságaként, melylyel az említett közgyűlésen való képviseltetése czéljából meghatalmazottat rendelt, a közgyűlésről különben is eleve értesítve lett, tehát módjában állott a hozott határozatokról kellő időben tudomást szerezni s a mennyiben azokban megnyugodni nem akart, a közgyülésileg megállapított határidőn belül a szövetkezetből kilépni. A mi végül felperesnek a D. alatti levélre alapított érvelését illeti, az az elsőbiróság által e részben felhozott indokokból volt figyelmen kívül hagyandó. A módosított alapszabályok 105. §-ában ki lévén mondva, hogy a hajó vagy hajórész csak megállapított értékének 2/3 része erejéig biztositható s hogy a mennyiben a szövetkezeten kívül ezen határon tul biztosíttatik, a többlet-összeg a szövetkezetnél biztosított összegből levonandó. További kérdés az, hogy ez az eset felperessel szemben fenforog-e ? E tekintetben a póttárgyaláson felhozott adatokból és bizonyítékokból az tűnik ki, hogy a «Slobodna» nevű hajónak felperes és testvérei tulajdonát képező és 80,000 frt értékű, tehát az alapszabályok 10. §-a szerint 53,333 frt 33V3 kr. erejéig biztositható 12/24-ed része az alperesnél biztosított 20,000 frton felül más intézeteknél további 37,000 frt erejéig és igy összesen 57,000 frt erejéig, a hajónak harmadik személyek tulajdonát képező másik 12/24-ed része pedig 63,000 frt erejéig volt biztosítva és e tényállás annál inkább valónak volt elfogadandó, mert alperes felperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérelte, hogy felperes és testvérei számlájára a fentemiitett 57,000 frtnál nagyobb összegű biztositások köttettek volna. E szerint kétségtelen, hogy a hajó az idézett 10. §-ban meghatározott határon tul volt biz-