Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

246 változtatja, alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy 60 nap alatt uj háza tűzfalát felperes házától 40 centiméternyire, vagyis a régi csurgó vonaláig eltávolitsa és felperes házának ereszét az előbbeni állapotba visszahelyezze. Indokok: Felperes keresetének helyt kellett adni, mert tény az, hogy felperes házának eresze már 20 év óta alperesnek telke felett állott, és ott csurgóval birt ; ezt a tényleges állapotot tehát felperes háza ereszének önhatalmú levágása, eltávolítása és az ereszvonal beépítése által felperes tiltakozása ellenére megváltoz­tatni alperes jogosítva nem volt, hanem tartozott volna mindenek­előtt építkezési jogosultságának birói megállapítását a törvény ren­des utján érvényesíteni annál inkább, mert a 898. sz. kérvény mellett bemutatott közigazgatási szemlejegyzökönyv szerint fel-, peres engedélyének előleges kieszközlésére utasíttatott. A mennyi­ben tehát alperes az építkezéshez felperes beleegyezése nélkül fogott és azt befejezte, önhatalmú eljárásának következményeit viselni köteles. (1894 június 3. 21:72. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Mert a másodbirósági ítélet indokai szerint is tény az, hogy felperes házának eresze alperes telke felé állott és ott csurgóval birt, már pedig alperes a saját telke feletti légür használatára is. jogosítva lévén, az által, hogy a saját telke feletti légürt beépí­tette, birtokháboritást nem követett el. 105. A kérkedés miatti felhívás esetében a prtás 515. §-a sze­rint kiszabandó határidő nem záros határidő és annak el­halasztása a törvény korlátai közt helyt foghat. (1895 ápril 4. 2801. sz. a.) A m. kir. Curia (Hász Sándor ügyvéd által képviselt Ráth János felperesnek, Vinter Adolf ügyvéd által képviselt Jakabfy Zoltán alperes ellen indított, a szegedi kir. törvényszék és kir.; itélő tábla által érdemlegesen elbírált felhívási perében) Mindkét alsóbiróság ítélete az 1893. évi május 25-én 10653.

Next

/
Thumbnails
Contents