Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

2l6 mely miatt a férj nejét házától elűzheti és az elűzésre és a különélésre felperes adván okot, eltartásra igényt nem tarthat : mindezeknél fogva annak bizonyitására, hogy felperes nevezte-e alperest hunczut gazembernek vagy nem és hogy igy felperes szolgáltatott-e okot, hogy alperes őt tettleges bántalmazása által házának elhagyására kényszeritse, vagy nem, más bizonyíték hiányában, felperesnek főesküt kellett ítélni és annak letétele vagy le nem tételétől függőleg kellett alperes nőtartási kötelezettsége tekintetében Ítélni. (1894. évi márczius 23. 1284. sz. a.) A pécsi kir. itélő tábla: az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Férjétől tartásdijat csak az a nő követelhet, a ki bebizonyítja, hogy férjét és ennek házát a férj viselkedése folytán volt kénytelen elhagyni. Alperes beismerte ugyan, hogy nejét (felperest) egy alkalommal tettleg bántalmazta (arczul ütötte), állítja azonban, hogy ezt a miatti erős felindulásában tette, mert felperes őt hunczut gazembernek nevezte. Minthogy azonban felperes a jelzett bántalmazás közvetlen előzményeit elő nem adta és nem jelezte, hogy a felek közt bekövetkezett egyenetlenséget mi idézte elő és a jelzett esetet megelőzőleg is merültek-e fel felek közt egyenetlenségek ; minthogy továbbá felperes azt sem jelölte meg közelebbről, hogy alperes hogyan űzte el házától és minthogy a jelzett egyetlen bántalmazás, a jelzett körülmények mellett, nem tekinthető olyannak, mely felperesnek férje házától távozását igazolná és minthogy alperes (férj) a perben oda nyilatkozott, miként kész és hajlandó felperest bármikor visszafogadni és minthogy ekként a kinált eskünek sincs helye és minthogy ezek szerint felperes nem mutatta azt ki, hogy férjét és ennek házát elhagyni kénytelen volt, felperes keresetével elutasítandó volt. (1894. évi július 24. 3299. sz. a.) A kir. Curia.: a másodbiróság ítélete helybenhagyatik azért, mert a férjnek durva bánásmódja rendszerint jogszerű okul elfogadható ugyan arra nézve, hogy a nő férje házát elhagyván, tőle tartásdijat követelhessen ; mindazonáltal a «durva bánásmód" fogalma ily esetre a férj sértő eljárásának folytonosságát és olyan mérvét feltételezi, a mely a nőnek férjével való együttélés megszakítását indokolja, illetve vele a további együttélést lehetetle-