Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

2 10 fogadott, felperes nem bizonyította. Úgyde azon körülménynek igazolását, hogy a távirat más ügyletre tartozik, alperes, bár ez őt terhelte, a tárgyalás során sehol sem teljesítette. A C. a. számlát illetőleg alperes tagadja, hogy azt megkapta volna ; minthogy azonban beismeri azt, hogy felperes a számlát Mandel Mártonnak Derecskére elküldötte, hogy pedig ott alperesen kívül másik Mandel Márton is léteznék, nem bizonyította, a számla iránt tett azon érdemi kifogás, hogy a keresetlevél II. példányában az A. a. kötelezvény 500 mm. tengerit tartalmazván, a C. alattiban 5000 mm. tengeri után követelt árkülönbözet s bizományi dij nem felel meg felperes keresetének, szintén nem volt figyelembe vehető: mert az A. és B. a. valódisága mellett, melyeknek egymásra vonatkozása már fentebb megállapittatott, a G. alattival igazolt árkülönbözet többé vita tárgyát sem képezheti, és igy akár jutott a C. alatti számla alperes kezéhez, akár nem, ez a körülmény az ő fizetési kötelezettségére befolyással nem bir. A kereset II. példányában állítólag fenforgó eltérés az eladott tengeri mennyiségére nézve, mint egyszerű tollhiba, szintén nem érdemel birói méltatást. De nem lehetett legkisebb súlyt fektetni alperesnek abbeli védelmére sem, hogy az egész adásvételi ügylet szerencsejáték lévén, mint ilyenből származtatott követelés megítélhető sem lehet ; mivel ezen állítását alperes a felperes tagadásával szemben, ismételt fölhívások daczára sem bizonyította, és mivel az A. alattiban, a kereskedelmi törvényben körülirt kereskedelmi ügyleteknek mindazon ismérvei feltalálhatók, a melyek szerint ezen kétoldalú szerződés alapján felek kölcsönös jogai és kötelezettségei megállapíthatók, a mint hogy azok nyomán alperes csődtömege ellenében a felperesi keresetben foglalt követelést a kereskedelmi törvény 285. §-a rendeletéhez képest valódinak elismerni és ugy ezt, mint a számla-lezárástól számított 6% kamatokat is megítélni kellett. Az igy nyertessé vált felperes javára perköltségek még sem voltak megítélhetők, mert felperes az 1881. évi XVII. tcz. 127. §-ában előirt abbeli kötelezettségének, hogy a követelés alapjául szolgáló okmányait bejelentéséhez eredetiben, illetőleg annak