Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

i86 Az eljárás folyamán a könyvek és száraadások megvizsgálásával megbízott szakértők azt tapasztalták, hogy a most emiitett betéti kimutatásban Fürst Teréziának 136. számú takarékbetétje, a mely valósággal 15761 frt 47 kr. volt, csak 5761 frt 47 kr.-ban lett kimutatva s ekként 10,000 frt betéti összeg, mely a banknak terhét képezte, eltagadtatott és a következő 1886. évi zármérlegnél ezen összeg színleges könyvelés által ugy palástoltatott el, hogy az 1886. évi október 31-én a pénztárkönyvbe átvétel C2Ímén 10,000 frt színleg bevételeztetett a takarékbetét-számla javára, de mindjárt 1887. évi január 3-án «átvitel 1886. évről» czimen a pénztárkönyv kiadási rovatában a takarékbetét-számla terhére ugyanoly összeg bejegyeztetett, holott valósággal sem befizetés, sem kiadás nem történt s ezen könyvmüveleteknek czélja csak az volt, hogy az 1885. évi, majd ismét 1886. évi számadások lezárásánál a 10,000 frt betét a bank terheként ne szerepeljen s ezen hamis könyvelésekből a szakértők azt következtették, hogy a 10,000 frt elsikkasztatott. Miutáin azonban a végtárgyalás adatai szerint a Fürst Terézia 15,761 frt 47 kr. betétje saját betéti könyvecskéjében, a pénztárkönyvben és a betétek főkönyvében helyesen van bevezetve, azon összeg tényleg a pénztárba befolyt s elszámoltatott, ennél a betétnél tehát, habár ez az 1885. évi zármérlegben 10,000 írttal kevesebbnek van kimutatva, hiány nem létezik ; miután továbbá Bettelheim Vilmos vallomása szerint az általa eredetileg helyesen készített kimutatásban a Fürst Terézia betétjénél a tízezrest jelző i-es számjegy utóbb eszközölt kivakarás által azért lett eltüntetve, mert a mérleg összeállításánál a Fischer József által vezetett főkönyv szerint a betétek Összege 10,000 frttal kevesebbnek mutatkozván, ennek utasításából a betétek részletes kimutatásában egy tízezres számot ki kellett hagyni s ezen szám a Fürst Terézia betétjénél hagyatott el, a nélkül, hogy ezen betét állaga tényleg valamely változást szenvedett volna ; ezek szerint nem bizonyítható, hogy ebben az esetben 10,000 frt a vádlottak által tényleg elsikkasztatott s ezen összeggel csakis azért kevesbittetett a betéteknek összege, a melyek a bankra nézve tehertételt képeztek, mert a kedvező üzleteredményt s nyereséget feltüntető folytonos hamis mérlegek előállításához, a tehertéte-