Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

182 vette fel s ennek szolgáltatta át, semmi adattal támogatva nincs, ezeknél fogva megállapítottnak kell tekinteni, hogy a 14,500 frtot Spitzka Ágoston maga részére vette fel a Fischer József neve alatt. Miután pedig a kölcsönadás által a 14,500 frt Spitzka Ágostonnak tulajdonává vált, ezt tehát nem jogtalan eltulajdonítás által szerezte meg, ezen esetben a sikkasztás alkotó elemei fen nem forognak ; tekintve azonban, hogy a nevezett vádlott a kölcsönvételnél álnevet használt s ez által a bankot követelésének érvényesithetésétől elzárta s ezen cselekménye, kapcsolatban azon későbbi cselekményével, hogy a kézizálogul letett értékpapírokat visszavette, a banktól a kielégítési alapot elvonta s a tartozási kötelezettség kitüntetését a könyvekben Bettelheim Vilmos közreműködésével elenyésztette, azt bizonyítják, hogy czélja már eredetileg arra volt irányozva, hogy a kölcsönt soha vissza ne fizesse ; tekintve, hogy ezek szerint Spitzka Ágoston ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette a bankot azon czélból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen s a banknak kárt okozzon s ez tényleg be is következett, cselekménye a Btk. 379. §-ába ütköző s a 380., 381. §. 2. pontja szerint minősülő és a 383. §. utolsó bekezdése szerint büntetendő csalás bűntettének tényálladékát állapítja meg, s miután ebben Bettelheim Vilmos bankhivatalnok közreműködött az által, hogy az adós kötelezettségének elenyésztetése végett a kölcsönösszegeket a főkönyvben az átmeneti számla terhére vezette át, az pedig nem szenved kétséget, hogy Bettelheim Vilmos, a ki azon időben, mint könyvvezető volt alkalmazva, ezen átvezetésnek czélját és hatályát ismerte s ezt Spitzka Ágostonnal összejátszva, tudatosan követte el, a fentebbi minősítés alá eső csalás bűntettében a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerint mint bűnsegéd vált bűnössé. Az elsőbiróságok ezen esetnél, valamint az általuk megállapított sikkasztások, illetve csalások többi eseteinél is a Btk. 401. és 403. §-a 2. illetve 3. pontja alá eső magánokirathamisitás bűntettét önálló deliktumként megállapították. Tekintve azonban, hogy a könyvekben eszközölt hamis bejegyzések a fenforgó esetekben részint eszközül, részint elpalástolására