Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

i?7 Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai, a káros ipar- és kereskedelmi bank üzleti könyveiből merített szakértői vélemény és vádlottak részben való beismerése alapján megállapítható, hogy a nevezett pénzintézet kárára részben ugyan a vád tárgyát képező cselekmények elkövetését megelőzőleg is, részben azonban a vád tárgyát képező cselekmények által, nagymérvű sikkasztások és okirathamisitások követtettek el ; utóbbiak részint jogtalan anyagi elónvök elérése czéljából, részint pedig azért, hogy az intézet vagyoni viszonyai kedvezőbb színben tüntettessenek fel az ügymenettel nem ismerős részvényesek előtt, és hogy ők jogszerűen őket meg nem illethető nyereségi jutalékban részeltethessenek. Az alkalmazott szakértők munkálataival és a végtárgyalás folyamán tett kijelentéseivel bizonyittatott ugyanis, hogy a pénzintézet vagyonából a rég folytatott sikkasztások és hamisítások folytán 350,000 (háromszázötvenezer) forintot meghaladó pénzösszeg hiányzott és hogy üzleti könyvei évek óta hamisittattak, valamint a szakértők kijelentése és a pénztári kezelés s ellenőrzési könyvvezetés ismerete alapján bizonyítottnak kellett elfogadni azt is. hogy a sikkasztások csak vádlottaknak, vagyis a pénztárnoknak, és könyvvezetőnek és a már elhalt Fischl volt intézeti titkárnak közös egyetértésével voltak végrehajthatók és habár nem állapitható meg egész határozottan, hogy a jelzett összegből mennyi fordíttatott a részvények után a jogosnál nagyobb összegű osztalék kifizetésére és mennyi az, a mi elsikkasztottnak vehető, annyi azonban ugy a szakértők véleményéből, kik az elsikkasztott összeget 56741 frt 75 krra teszik, mint a vádlottak előadásából, kik a sikkasztásokat Fischl József titkárnak tulajdonítják, megállapítható,: hogy a hiányzó összegnek jelentékeny része elsikkasztatott. Vádlottak a vád tárgyát képező sikkasztásokra vonatkozó utalványoknak kiállítását s az ezeknek megfelelő könyveknek keresztülvezetését beismerték, de tagadták, hogy a hiányzó pénzmennyiséget elsikkasztották volna, s azoknak elsikkasztását Fischl titkárra igyekeztek hárítani. Nem volt-azonban figyelemre méltatható vádlottaknak ez a védekc zcsak, mert a végtárgyalás során megállapittatott, hogy az elsikkasztott pénzek nagy részére vonatkozó utalványokba, ugy az ellenőrzési könyvekbe is, Fischl a helyes összeget vezette be, Döntvénytár, harmadik folyam, II. 12