Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

«5 Alperes utalással a keresk. törv. 485. §-ára, mely szerint : «a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor vagy az e végre engedett halasztás előtt le nem fizettetik*, kérte felperest keresetével elutasítani. Felperes beismerte, hogy alperes a további biztosítást felmondta, de ezt ő el nem fogadta, miért is kéri alperest beismerése alapján annál is inkább marasztalni, mert az érvényesen megkötött szerződést egyik fél sem bonthatja fel önkényüleg. Alperes marasztalandó volt, mert a több évre eszközölt biztosításoknál az egyes díjrészletekről kiállíttatni szokott dijkötelezvények nem fizetésképen, hanem csak fedezetül adatnak és a biztosított tartozik azokat mindenkor a lejárat napján beváltani, mert különben a biztosító társaságnak jogában áll vagy a biztosítási szerződést a keresk. törv. 485. §-ának 4. pontja alapján megszűntnek tekinteni, vagy az illető díjrészletet a mindenkori dij váltó alapján követelni. Minthogy pedig alperes beismerése szerint is felperes a biztosítási szerződés megszüntetésébe bele nem egyezett, a kereseti követelés pedig a csatolt dijkötelezvények szerint lejárt, alperes annak megfizetésére kötelezendő volt. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A keresk. törv. 485. §-a 4. pontja szerint a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik ; kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha a biztosított a dij lefizetésében vétlen baleset vagy erőhatalom által gátoltatott. A 472. §. szerint pedig a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve a biztosítási szerződés feltételei csak annyiban szolgálnak irányadóul, a mennyiben azok a törvénynek a biztosítási ügyletet szabályozó fejezetében megállapítva nincsenek. Felperes nem vonja kétségbe, hogy a keresetileg követelt biztosítási dij második évi részletet képez és hogy a közte és alperes között létrejött biztosítási szerződés első évében felperes által viselt koczkázat ellenértékét képező első évi dijat alperestől megkapta.