Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

75 sitásából folyóan károsodott és mert II. r. felperes egyszer rajta éretett, hogy egy ily bárcza ellenében kivánt magának tényleg eladott gabonámén nviséget jóval meghaladó összeget kifizettetni; továbbá mert alapos okai voltak annak a feltevésére, hogy a tényleg kifizetett oly minőségű bárczákat I. r. felperes matatta be, hogy tehát ezt a károsodását I. r. felperes okozta, ezt vonta felelősségre és vele ama károsodására nézve számolt el, mely elszámolásnak eredményét az A. kötelező képezi. Az A. kötelezőben azonban annak elismerése, hogy I. r. felperes oly bárczákat hamisított, olyanok ellenében magának valamely összeget kifizettetett és egyáltalában alperesnek a jelölt módon akár ő maga, akár más kárt okozott volna, nem foglaltatik, sőt abban a károsodás keletkezése még csak nem is jeleztetik ; ennélfogva és tekintve azt, hogy a K. L. és M. alatt a perhez beügyelt bünfenyitő Ítéletek szerint még a bünperhez beadott bárczákról sem volt megállapítható, hogy hamisítottak, hogy a hamisítást I. r. felperes követte el, de még az sem, hogy a bárczák meghamisításával alperesnek egyáltalában kár okoztatott volna, már pedig oly bárczákat alperes a jelen perben fel sem mutatott ; tekintve azt, hogy hamisítás, vagyis, mint alperes mondja, csalás bűntényének megállapítása esetében az, ki a károsultnak a vádlottnak tulajdonított ama bűncselekményből származtatható egész értéket megtérítette, ebből mindazt, a miről az, hogy ama bűncselekmény utján jutott volna hozzá, nem bizonyittatik, visszakövetelheti ; de másrészt tekintve a helyre, a hol és a körülményekre, melyek közt az A. kötelező keletkezett vagyis alperes előadása szerint az állítólagos elszámolás állítólag történt, ugy a jelen per, mint az ehhez csatolt bűnügy összes adataiból, azoknak egybevetésével kétségtelenül megállapítottnak vehető, hogy I. r. felperes sine causa debendi kötelezte magát, hogy ha volt is alperesnek kára, hacsak az I. rendű felperesnek a per adataival igazolt morális kényszerhelyzete, melyet alperes a maga részére kihasználni tudott, alapul nem vétetik, más jogszerű alap arra nézve, hogy alperes I. r. felperestől követelje vélt kárának megtérítését, nincs és hogy ennélfogva akkor, a midőn alperes a neki a fenforgott körülmények között átadott A. kötelezőt és illetően az annak kiegyenlítéséül átadott B. váltót a maga javára értékesítette, felperesek kárára jogtalanul gaz-