Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

5 7 czélból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen és ez által annak vagyoni kárt okozott ; tekintettel az okozott kár értékére, a Btk. 379. és 380. §§-aiban meghatározott csalás bűntettét képezi ; a miért is, tekintettel arra, hogy mindkét cselekményét különböző alkalommal követte el és tekintettel a mindkét alkalommal elkövetett cselekményeiben jelentkező egységes czélra és szándékra való törekvésre, mely ezeket egybekapcsolja, őt kétrendbeli a Btk. 379. és 386. §§-aiban meghatározott csalás bűntettében és ezzel eszmei halmazatban levő, a Btk. 391. és 392. §§-aiban meghatározott kétrendbeli közokirathamisitás és a Btk. 401. és 402. §§-aiban meghatározott kétrendbeli magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondani kellett. (1894 jun ius 27 4677. sz. a.) A pécsi kir. itélő tábla: Tekintettel arra, hogy a Btk. 401. §-ában körülirt magánokirathamisitás lényegéhez tartozik, hogy annak tettese a hamis magánokiratot valamely jog vagy kötelezettség létezése, megszűnése vagy megváltoztatásának bizonyítására eszközül használja fel ; tekintettel továbbá arra, hogy a Btk. 391. §-ában körülirt közokirathamisitás büntethetőségének feltételét az képezi, hogy abból másra jogsérelem háramoljék vagy háramolhassék, ez a feltétel pedig rendszerint csak a hamis vagy hamisított közokiratnak bizonyítékul való felhasználása által létesül ; tekintettel arra, hogy a hamis köz- vagy magánokiratok használata csak akkép történhetik, hogy azok valódiságára nézve a károsított fél tévedésbe ejtetik vagy tévedésbe ejtése megkiséreltetik ; tekintettel arra, hogy a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésnek amaz eseteit, melynek véghezvitelének eszközét hamis okiratok képezik és a melyek egyébként a csalás összes ismérveit magukban foglalják, a büntető törvény a csalás többi eseteitől megkülönböztetve, a Btk. XXXV. füzetében foglalt meghatározások szerint mint köz- vagy magánokirathamisitás bűntetteit vagy vétségeit a csalástól különböző cselekmények gyanánt rendelte büntettetni, miből folyóan a köz- vagy magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka alapján csupán azért, mert abban a csalás ismérvei is fenforognak, nem lehet a köz- vagy magánokirathamisitás mellett még eszmei halmazatban sem a csalást megállapítani ; tekintettel továbbá arra, hogy az elsőbirósági Ítéletben helyesen