Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

22 szidalmazta s lökdösni kezdte, majd kiment, de ismét visszajött s ekkor újra kezdte a czivódást, de felesége közbelépte folytán a szobából eltávozott. De harmadszor is bement hozzá, mikor a feleségét a szobából kitaszította s azzal reá rohant s őt fojtogatni kezdte, akkor fogta fel a bicskát s szurkálta meg sértettet. Hogy a sértések mily körülmények között ejtettek, sértett s vádlott vallomásán kivül egyéb bizonyíték be nem szereztethetett. A sértett vallomása pedig lényegesen eltér vádlott vallomásától, mert sértett ugy adja elő a dolgot, hogy midőn vádlott a suba kölcsönadását megtagadta s lakásába bement, ott éktelen lárma közt őt szidta, s vádlott lecsititása végett ment be először a fia, azután pedig ő maga, alig szólhatott azonban, midőn vádlott őt minden előzmény nélkül megtámadta s megszurkálta. Tagadja sértett, hogy ő háromszor is bement volna a vádlott lakásába s vádlottat bántalmazta vagy fojtogatta volna. Vádlott neje a vádlott vallomását támogatja, a mennyiben azt vallotta, hogy sértett a férjét szidalmazta s kétszer szépen eltávolította a házból, de harmadszor is bement a szobába, őt kitaszította s a férjét fojtogatni kezdte. A tanuként kihallgatott D. Nagy Antal s Vízi Ferencz, az előbbi sértett fia, az utóbbi pedig veje, kik közül sértett veje az eset előzményeiről mit sem tud, csak annyit, hogy sértett s vádlott összeszólalkoztak, s hogy nem tudja, mi okból ment be sértett vádlott lakásába, holott már akkor a szánon kijött az udvarból, s hogy vádlott lakásából nagy lármát nem hallott. A sértett Antal fia a nagy lármára ment be előbb vádlott lakásába, s midőn ő a szomszédból a subával visszajött, ekkor már atyját vádlott megszurkálta. Atyja előzőleg vádlottat nem szidalmazta, sőt vádlott volt az, ki ok nélkül szidalmazta őket. Kétségtelen ezekből, hogy sértetten észlelt sértéseket vádlott a bűnjelként beszerzett biscskával okozta. A vádbeli cselekmény szándékos emberölés kísérletének (279. és 65. §§.) azért nem minősíthető, mert vádlott tagadja, hogy sértett életének kioltására irányult a szándéka, s ez a vizsgálat s a tárgyalás adataival sem nyert bizonyítást ; mert igaz, hogy a vádlott által használt eszköz (t. i. a bicska) veszélyes volta s a sértés helyei s hogy nemesebb részek sértettek, alkalmasok lehettek volna arra, hogy sértett életétől megfosztassák ;