Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)
19 vette, azonban mindennek daczára a vélelem nem menti fel felperest kereseti állításának bizonyításától. A tanúvallomások teljes bizonyító erejét a felperesnek odaítélendő pótesküvel lehetett volna helyre állítani ; azonban a jelen esetben ezen bizonyítási mód mellőzendő volt, mert sem felperes, sem alperes a perdöntő ténykörülményről közvetlen tudomással nem bir és mert a tanúvallomások bizonytalan tartalmuknál fogva félbizonyitékot nem képeznek és mert az a körülmény, hogy felperes hosszabb időn át birtokban van, lerontatik alperes tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezésével, mint a tényleges birtokra erősebb jogczimmel. El volt utasítandó felperes az elbirtokolásra alapított kereseti kérelmével is , mert igaz ugyan, hogy az elbirtokolásra megkívánt határidő, melynek tartama, nem mint a perben vitattatik, az osztr. polg. tkv., hanem a magyar magánjog szerint veendő, 32 év az irányadó, a tényleges birtokba vételtől számítva már eltelt volna, azonban felperes maga is beismeri azon alperesi állítást, mely a kereset mellé csatolt telekkönyvi kivonatból is kitűnik, hogy alperes a kereseti ingatlant 1879. évi ápril 3-án telekkönyvikig nevére kebeleztette, mely körülmény ellene áll az elbirtoklásra megkívánt idő szakadatlan folyásának ; továbbá felperesnek birtoka az alperesi tulajdonjognak a telekkönyvbe történt bekebelezése által békés birtoknak sem tekinthető ; és miután az elbirtoklás egyszersmind az ellen, a ki ellen folytattatik, jogelenyészéssel illetve elévüléssel jár, kétségtelen, hogy az elbirtoklási időnek az ellen kell befejeztetni, a ki ellen a jog az elbirtoklás folytán megszereztetik ; ebből következik, hogy alperes ellen az elbirtoklás 1879. évi ápril 3-án vette kezdetét és miután az idő óta még 32 év el nem telt, felperes az elbirtoklásra alapított keresetével is elutasítandó volt. Alperesnek a birtokba adásra vonatkozó viszont keresete megítélendő volt, mert alperes a felperes által kétségbe sem vont telekkönyvi bekebelezéssel a kereseti ingatlan tulajdonjogát igazolta és a per során kiderült, hogy felperes minden jogczim nélkül tartja a kereseti ingatlant tényleges birtokában ; az ingatlan birtoka és használata pedig alperesnek tulajdonjogából folyó jogosítványát képezi és részére megítélendő volt. 2*