Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

33* illetékességét vette igénybe a f. é 203. sz. a. benyújtott keresettel, ezen bíróság illetékességét a peres ügyletből kifolyó vitás kérdésekre nézve törvényszabta módon írásban elismerte s igy az illetékesség ellen az alapon emelt kifogása, hogy ő a kötlevélben magát ezen bíróság illetékességének alá nem vetette, többé figyelembe vehető nem volt. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság végzését helyben hagyja. Indokok: Az elsőbiróság az illetékesség kérdésében hozott végzésében elfogadott indok alapján annyival inkább helyesen állapította meg bírói illetékességét, mert alperes magát felfolyamodásában kifejezetten kereskedőnek nevezi, felperesnek kereskedői minőségét pedig kétségbe nem vonta, a kereset alapjául szolgáló ügylet tehát, mely szerint alperes felperestől 300 mm. rozsot vett, kereskedelmi ügyletet képez (ktv. 260., 26. illetve 258. §. 1. pont) s igy az abból eredő peres kérdésekre nézve a felek magukat az eljáró bíróság illetékességének az 1881 : LIX. tcz. 94. §-a b) pontja értelmében nemcsak az ügylet megkötésekor, hanem később is joghatályosan alávethették ; már pedig alperes részéről ezen alávetés mint ezt az első bíróság helyesen kifejté, az által, hogy ő felperes ellen ugyanazon ügylet alapján az eljáró bíróság előtt már előzetesen keresetet indított, megtörtént, és igy a kizárólag az 1881. évi LIX. törvényczikk 96. §. aj pontjára fektetett felfolyamodás merőben alaptalan. A budapesti kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai. 8. (1894 D. 15.) A vászon vagy szövetáru nem képez oly elsőrendű életszükségleti tárgyat, a melyre nézve a háztartás feje, a férjnek fizetési kötelezettsége az ő megrendelése hiányában is megállapítható lenne, hacsak felperes egyébként nem bizonyítja, hogy a kérdéses áruk tényleg az alperes háztartásában használtattak el.