Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

269 örökösödési jogát megítéli, felperesnek az egész hagyatékot törvényes örökösödés jogczimén tulajdonul átadja. Indokok: A perhez csatolt bűnügyi iratok szerint alperes apját, örökhagyót, életétől fosztotta meg, a mely tényért az illetékes büntető biróságok Ítéleteivel «szándékos emberölés büntette» miatt a most érvényben levő büntető törvénykönyv alapján fegyház büntetéssel sújtatott. Habár az apját életétől megfosztott gyermek cselekményének a tettesre nézve az elhalt apa után való örökösödés tekintetében intézkedő ujabbi törvényünk nincs, van rendelkezés a régi törvények közt, a mely az ily cselekményt elkövetőre nézve a magánjog keretébe tartozó örökösödési igénynek elbírálására ez idő szerint is ama törvényes intézkedés szellemének megfelelő alapot nyújt. Ilyen, az ideigl. törvk. szab. 1. §-a szerint a hatályba visszaállított régi törvények közt a fenforgó esetben alkalmazható intézkedés a H. T. K. I. r. 14. czim 5. §. illetve a 15. czim 1. §. Igaz ugyan, hogy a régi idők jogi felfogásával szemben, a mely szerint az embert életétől megfosztó bűncselekmény általában gyilkosságnak neveztetett s a mely szerint az apa ellen elkövetett ilynemű bűntények a H. T. K. 15. czim első bekezdése szerint büntetőjogi következménye a tettesre nézve a halál volt, az idő folytán előrehaladt művelődéssel kapcsolatos humanismus következményekép a régebben tisztán a talio elvén alapuló megtorló büntetésnem szigorú alkalmazása mindinkább tért veszített, s hogy a fejlődő büntető jogtudomány az elkövetés indító okai és körülményei tüzetes vizsgálata alapján s még a szándék fen forgása esetében is az előre elhatározás és a nem előre történt megfontolás szerint gyilkosságnak, illetve szándékos emberölésnek minősített bűntények közt, az ezek büntetőjogi következményeire is kiható, elkülönítő határvonalat vont meg : ez a tisztán büntetőjogi megkülönböztetés azonban a végeredményben életfosztó cselekményt elkövető fiu ellen a magánjog rendelkezései alá tartozó örökösödési igény eldöntésére kihatással nem bírhat. A fentebb idézett I. r. 15. czim 1. §. szerint a gyilkos javait s birtokjogait elvesztette ; ily joga volna alperesnek, az életétől megfosztott apa után annak hagyatékára a megfelelő hányad szerint, rendes körülmények közt.