Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

A I. Ha valamely nyugdijalappal és nyugdíj szabályzattal bíró részvénytársaság nyugdijszabályzata azon intézkedést tartalmazza, hogy a nyugdíj-jogosultság csak abban az esetben szűnik meg, ha a nyugdij-jogosult oly súlyos vétséget vagy bűntényt követ el, mely bíróilag elitéltetik, a nyugdijalapra befizetett összegeket azonban még az olyan hivatalnok is visszakapja, ki az imént említett esetek egyikének fenforgasa miatt a szolgálatból azonnal elbocsátható volt: a társaság kötelékéből kilépő hivatalnok nyugdijat csakis bűntett vagy vétség elkövetése esetében nem követelhet és az alkalmazott nyugdíj igényére nézve közömbös az, hogy kötelességét pontosan és hiven teljesítette-e avagy adott-e okot arra, hogy szolgálatából felmondás nélkül elbocsáttassák, mert a nyugdijalap az alkalmazottak befizetéseiből alakul, külön kezelendő és a nyugdíj igény elbírálásánál csakis ezen alap szabályzata veendő irányadóul. Az a körülmény, hogy felperes más alkalmazásban van, minthogy a nyugdíj igény szabályozása a takarékpénztár és alkalmazottai között ez iránt kötött szerződéses viszonyban leli alapját, a nyugdíj-jogosultságra befolyással nincs. (1894 október 12. 1409. sz. a.) A komáromi kir. törvényszék: dr. Oesterreicher Samu úgyvéd által képviselt Balassa Henrik felperesnek, dr. Dombosi Mór ügyvéd által képviselt «kisbéri takarékpénztár részvénytársaság" alperes ellen évi nyugdíj megítélése és jár. iránti perében következőleg itélt : Döntvénytár, harmadik folyam. I. T