Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

208 jogczimen a medertulajdonostól különböző más harmadik személyeket idegen vízterületen illette, ha az nem gyakoroltatott a medertulajdonos javára, elenyészett. Kérdés és eldöntés tárgyát tehát az képezi, vajon az idézett törvény 3. §-ában megállapított kivétel nyerhet-e alperesre nézve alkalmazást? Alperes azonban azt, hogy ő a határban levő összes vizekben a halászati törvény életbe léptekor a kizárólagos halászati jogot gyakorolta, felperesek határozott tagadása ellenében nem bizonyitotta, a mennyiben az általa beterjesztett 27. és 3V. a. szerződésekből csak az tűnik kir hogy ő a halászatot 1878. és 1879. években bérbe adta, de alperes arra nézve, hogy ő az 1880. évben végrehajtással befejezett úrbéri birtokszabályozás után, főleg pedig a halászati törvény hatályba lépésekor is felperesek vízterületein a halászati jogot gyakorolta volna, semminemű bizonyítékot nem szolgáltatott De alperes a halászathoz való jogosultságát sem mutatta ki, mivel nem igazolta, hogy a halászati jogot az úrbéri birtokrendezési eljárás folyamán egyezségileg vagy itéletileg maga részére fentartotta volna, fentartás hiányában pedig a birtokrendezéskor kiosztott földbirtok teljes és igy uri szolgalmaktól ment tulajdont képez. A halászati törvénynek alperes által hivatkozott 7. §-a jelen esetre nem alkalmazható, mert ezen szakasz azon esetről rendelkezik, midőn a nem medertulajdonos részére a halászati jog ugyanezen törvény 4. és 5. §§. értelmében már jogérvényesen megítéltetett, itt pedig, minthogy a halászati jog tulajdona iránt támadt jogvita még jogérvényesen eldöntve nincsen, ez az eset fen nem forog. (1894 január 8. 367. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőbiróság ítélete indokainál fogva és még azért hagyatott helyben, mert az 1885. évi XXIII. tcz. 4. §-a, mely szerint a parti birtokos tulajdonát a part és meder is képezi, korlátozva van ugyanezen törvényczikk 22. §-ának azzal a rendelkezésével, hogy a halászatra nézve a fenálló jogszabályok irányadók. Az 1888. évi XIX. tcz. 1. §-ának intézkedése pedig csak általános szabály, melynek ellenében a 3. §-ban az a kivétel vari meghatározva, hogy a kiket a halászat joga eddig illetett, azok-