Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)
2t>4 Ezen levél tartalma szerint alperesnek legalább egy évig kellett felperes czukorgyárában dolgoznia s felperes által kijelentetik, hogy nála alpéresnek nemcsak szép, hanem az alperes magaviseletéhez képest egész életére való állása leend s abban a levélben nem foglaltatik az, hogy felperes a jelzett és az iparhatósági iratok szerint 1893. évi július 26-ig terjedő egy éven belől alperesnek felmondani, illetve alperest a rendes felmondási idő betartása mellett bármikor tetszése szerint elbocsátani jogosítva lenne. Ezen levélben tehát felperesnél alperes részére legalább egy évi állás van biztosítva abban az esetben, ha alperes magaviselete kifogástalan leend és — ha a mi a szerződéses viszonyból önként következik, — alperes a szerződésszerű kötelességeit teljesiteni képes lesz. Felperes azt az állítását, hogy alperes szerződésszerű kötelességét teljesiteni képes nem lett volna, nem bizonyitotta, sőt ennek az állitásnak valósága czáfoltnak tekintendő az által, hogy mint az az iparhatósági iratokból kitetszik, felperes czukorgyárában alperes 1893. évi július 26-tól 1894. évi január 13-ig tényleg alkalmazva volt nemcsak, de felperes alperesnek a szerződésileg kikötött havi 12 frt munkabérét, melynek felemelése az alperes képességének és ügyességének esetére már a fenemiitett levélben is kilátásba helyeztetett, 14 frtra önként felemelte, azt pedig felperes nem is állította, hogy alperes magaviselete kifogás alá esett volna. Ezek szerint tehát felperes az említett s a fentebbiekhez képest szerződésileg meghatározott egy éven belül alperesnek felmondani jogosult nem lévén, a mennyiben az iparhatósági iratok szerint felperes alperesnek 1893. évi deczember 9-én felmondott és 1894. évi jan. 13-án végleges elbocsáttatását is tudomására hozta, alperesnek az iparhatóság előtt, az elbocsátás következtében érvényesített 130 frt iránti követelése, mint mely összeg az elbocsátás napjától vagyis 1894. évi január 13-tól 1894. évi július 26-ig, mint a többször érintett egy év lejárta napjáig eltelt időre eső munkabér összeget meg nem haladja, jogosnak tekintendő. Ezeknél fogva a másodbiroság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítéletét a kereset elutasítását tárgyazó részében a kifejtett okokból helybenhagyni kellett.