Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

i86 udvaron jelenlevő tanuk segítségére is okvetlenül számithatott volna végszükség esetében és végre legfőkép negyedszer azértr mert beigazolást nyert, hogy vádlott a revolvert zsebéből már akkor vette ki használás czéljából, midőn még teljesen öntudatánál volt, midőn tehát a védelem által mindenképen bizonyítani igyekezett fojtogatás által előidézett vagy legalább előidézhető fulladási tünetek és önkívületi állapot nem állott be, midőn vádlott erőinek összeszedése által még igyekezhetett volna Mészáros kezei közül kiszabadulni, midőn vádlottban még semmiképen sem ébredhetett fel az élethez való ragaszkodás ösztöne oly mérvben, hogy saját életét megmentse, habár másnak élete árán is, mert hiszen akkor élete még közvetlenül veszélyeztetve sem volt és élete veszélyeztetésének azon érzete, mely dr. Laufenauer és dr. Feledi orvosok véleménye szerint az öntudat elhomályosulásával együtt jár, még vádlottban nem jelentkezett, mert indokolatlanul módosított vallomásában is önmaga beismeri, hogy a revolver kivételekor még öntudatának teljes birtokában volt. Minthogy pedig a kényszerítő erő ellen intézett küzdelem, melylyel a személy felhagyott még mielőtt minden testi erőit kipróbálta volna, lejebb szállíthatja ugyan a megkisérlett erő fokához képes a felelősséget, de a bűnösség teljes megszűnését nem okozhatja, azért ily körülmény nem teheti még jogosulttá a csak kivételt képező 77. §. alkalmazását. A mi pedig a Btk. 77. §-ában megkívánt fenyegetést illeti, ennek legkisebb árnyalata sem fordult elő jelen esetben. Előadja ugyan vádlott, hogy Mészáros István, mikor szembe állott vele, azt a fenyegetést ejtette ki: «meghalsz !» vagy «megöllek !» — nem is emlékszik tehát tisztán a kiejtett fenyegetésre, de e szavak bármelyike egymagában véve a nélkül, hogy azoknak valamely a fenyegető birtokában levő fegyver vagy eszköz nyomatékot nyujhatott volna, nem alkalmas egy katonaviselt embernél, mint vádlott, oly alapos félelmet előidézni, mint a milyen a Btk. 77. §-ában biztosított büntelenségben megkívántatik. Alkalmaztatni véli harmadszor a védelem a Btk. 79. §-át is és vádlott subjektiv bűnösségét kizárni és büntetlenségét megállapítani véli, a jogos védelem czimén. A kir. törvényszék azonban a Btk. ezen szakaszát sem találja ielen esetben alkalmazhatónak..