Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

Indokok: A kir. itélő tábla elfogadta a kir. törvényszék ítéletének a tényállást feltüntető és vádlott bűnössé nyilvánítására vonatkozó indokolását, a vádlott terhére elsőbiróságilag megállapított bűncselekményt pedig a Btk. 306. §. alá eső halált okozó súlyos testi sértés bűntettévé a következő okokból minősítette. Vádlott ugyanis a vizsgálóbíró előtt tett és szabályszerűen jegyzőkönyvbe vett vallomása szerint meg akarta magát ugyan bőszülni János bátyján, de tagadta, hogy a bűnjelül szolgáló fegyverrel bátyja életét kioltani akarta volna s azt állítja, hogy bátyjának csakis lábába akart lőni s igy az a körülmény, hogy a lövés bátyja bal karjának felső harmadát érte, ingerültségre, izgatottságra és arra vezetendő vissza, hogy ő lőfegyverrel bánni nem is tudott. Vádlottnak ezzel a védekezésével szemben pedig a bizonyítási eljárás elégséges adatokat nem derített fel annak a beigazolására, hogy vádlott ölési szándékkal lőtt volna bátyjára. Ennek az igazolására ugyanis nem tekinthető elegendőnek, hogy az életkioltásra nem csak alkalmas, hanem egyszersmind a legveszélyesb eszközzel, t. i. lőfegyverrel és lövéssel ejtette a sértést bátyjára és pedig a testnek felső részén, mert vádlott ha elkeseredett volt is, oly erős boszuérzet nem vehetett rajta erőt, mely lélektanilag is magyarázatát adhatná az élet kioltására irányuló szándék keletkezésének. Ellenben minthogy a vádlott a tett elkövetése alkalmával s mert ezt megelőzőleg Mészáros Ferencz és Balázs vallomása szerint izgatott és felindult volt s minthogy ifj. Tokodi János, N. Kovács János és Horváth Mihály vallomása szerint vádlott a fegyverrel lövés alkalmával nem is czélzott, hanem csak a hóna alja alatt vízszintesen tartott puskát sütötte el : ennélfogva a kir. itélő tábla vádlottnak azt a védekezését, hogy ő neki bátyját megölni szándéka nem volt, elfogadhatónak találta s ehhez képest tekintettel arra, hogy a lövés által okozott sértés idézte elő az evvérüséget és a halált, vádlottat tettének beállott eredménye szerint a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében nyilvánította bűnösnek. A büntetés megállapításánál súlyosítóul mérlegelte, hogy az életre legveszélyesebb eszközt használt, hogy testvérét lőtte meg s hogy bosszú vezérelte, ellenben enyhítő körülményként mérlegelte, hogy Kosdi Mihály tanú vallomása szerint is vádlott rövidséget szenvedett az apai háznál