Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

93 hangzólag bizonyítják, hogy 1885. év nyarán jelen voltak, midőn Boronkay Miklós mint adós a II. r. alperes Kaszás Ernőnek mint hitelezőjének 300 frtos követelésére 100 frt készpénzt megfizetett és a fenmaradt 200 frtról egy uj adóslevelet állíttatott ki s ezen alkalommal II. r. alperes kijelentette, hogy ez által az előbbi 300 frt követelése megszűnt és ennek következtében a 300 frtról szólott előbbi adóslevelet Boronkay Miklósnak (az adósnak) visszaadta azzal, hogy most már töröltesse ki. Ilyképen megszűnvén a követelés, az annak biztositásául nyert zálogjog alapját vesztette és azért telekkönyvileg és a kielégítés sorrendből törlendő. (1893 márcz. 10. 2073. sz. a.) A győri kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A per folyamán kihallgatott Czeczey Károly, Rozs József és Nagy István tanuk vallomásával igazoltatott, hogy II. r. alperesnek a töröltetni kért zálogjoggal biztosított követelése kifizetés következtében megszűnt. Minthogy a zálogjog járulékos jog, mely mindig a fődolog sorsát követi, a követelés megszűntével a zálogjog is hatályát veszti s abban az esetben sem éled fel újra, ha a felek között később hasonló összegre nézve kölcsönügylet jő létre ; s az uj kölcsön biztositásául a hitelezőnek a felek között előzőleg fenállott, de fizetés által hatályát vesztett kölcsönügyletről kiállított kötelező át is adatik. Az elsőbiróság ítéletét tehát ez okból helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A jelzálogos hitelező az őt megelőző hitelező követélését a vételár felosztás folyamán jogosítva van ugyan megtámadni, a jogerős ítélet vagy egyesség által megállapított jelzálogos követelés ellen tett kifogások az 1881. évi LX. tcz. 197. §-ának 3. bekezdése szerint azonban csak az esetben vehetők figyelembe, ha a kifogásoló valószínűvé teszi, hogy a követelés a végrehajtható Ítélet, vagy egyesség kelte után fölmerült ténykörülmények folytán egészben vagy részben megszűnt ; vagyis oly kifogás, a mely az ítélet vagy egyesség keltét megelőző ténykörülményre van alapítva, tekintetbe nem vehető s megtámadás alapjául nem szolgálhat.