Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. szerű helyesség tekintetében nem vitás, értékkülönbözetet, illetve annak keresetbe vett részét mint vételárrészt a felperesnek megítélte. = A Kúria a kikötést helyes ügyletértelmezéssel nem a «mögöttes» számolás egyszerű esetének, hanem értékállandósági záradéknak tekinti: az áttérés a dollárszámításra nem végleges dollárkirovás, csupán a pengőben történt kirovás megerősítése a pengő értékromlása esetére. V. ö. különösen Grosschmid, Fejezetek II. kötet, 523. sk. oldalak ; Bátor Viktor, Grosschmid •Glossza, II. kötet, 326. oldal. 61, /. Ingatlan vételár átértékelése szempontjából a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát akkor is az ingatlan értékének és a vételárnak az egybevetése alapján kell meghatározni, ha az átértékelési követeléssel az eladó jogutódja lép fel. — 77. Közömbös ilyen esetben, hogy a jogutód a követelést milyen ellenszolgáltatásért szerezte meg. (Kúria 1933. ápr. 28. P. I. 1870/1931. sz.) = Bár az átértékelés lehetősége a hitelezőnek még nem alanyi joga, hanem csupán <ihatalmassága», ez a hatalmasság rendszerint akként száll át az engedményesre, mintha alanyi jog volna. Az átszállás kérdését nem lehet azzal eldönteni, hogy az átértékelési lehetőséget az alanyi jogok, vagy az alakítási jogok osztályába sorozzuk. Ez csak fogalmi minősítés, amelynek gyakorlati következményeit esetenként kell megvizsgálni. V. ö. Tuhr, Allgemeiner Teil des deutschen bürgerlichen Rechts, I. kötet, 225. sk. old. 62. /. Az 1927: XXI. te. 169. §-ában megállapított egy évi elévülési időt a törvény 201. §-a értelmében a társadalombiztosító intézetre átszálló követelés tekintetében nem lehet alkalmazni. — II. Törvényi engedmény esetén a követelés átszállásának az a következménye, hogy az átszállás után az adós és az engedményező között a követelés tekintetében létrejött egyesség az engedményessel szemben hatálytalan, az adós értesítése nélkül is beáll. (Kúria 1934. febr. 6. P. I. 341/1933. sz.) Indokok: Az 1927 : XXI. tc. 169. §-ának utolsó bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely a felperes Intézetnek e § alapján a munkaadó és megbízottja ellen érvényesíthető' követelése tekintetében egy évi elévülési idó't állapít meg, mint az elévülés általános szabályai alól kivételt létesítő' és a jogok érvényesítését korlátozó rendelkezést, kétség esetében szorosan kell értelmezni, s azt a törvény id. §-ában meg nem jelölt köve-