Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

22 Magánjogi Döntvénytár. lényeges személyi tulajdonságaira vonatkozó magatartását, ő H. T. V. fejezetében szabályozott bontási okok keretében a H. T. 80. § a) pontjában meghatározott bontóoknak nem minősítette. A felperes az elsó'bíróság előtt eló'terjesztett kérelmeinél teljesen figyelmen kívül hagyta a Pp. 642. § II. bekezdésében foglalt azt a szabályt, hogy megtámadás iránti kereset és bontókereset az ellenfél beleegyezése nélkül is összekapcsolható és a kereseti tényállításoknak ily irányú érvényesítése az elsó'bíróság eló'tt a felperesnek a Pp. 189. és 642. §-ból folyó korlátlan joga. Ha a felperes a törvényben biztosított jogát — bár a lehetó'sóg az elsőbíróság előtti eljárásban az ítélethozatalig adva volt —tévesen érvényesítette, a fellebbezési bíróság helyes és szabatos jogalkalmazását a félreérthetetlen jogszabályok ellenére alaptalanul támadja. A felperesnek az a tényállítása, hogy ő csak 1930. évi február hó végén tudta meg, hogy a feleségének 1929. évi március hó 6—12. napjain a saját előző életéről tett önvallomásai nagyrészben valók, egyfelől nem nyert igazolást, de ez a felperes előtt tett önvallomás nem is minősül a H. T. 80. § a) pontjában meghatározott bontóokká, mivel ez a megtámadási okkal van szoros kapcsolatban és nem irányult a család tisztességének mások előtt való csorbítására. A fellebbezési bíróság továbbá a perbeli tényállásból helyesen következtetett arra, hogy a felperesnek 1929. évi március hó 6. napjától kezdve szilárd elhatározása volt, hogy az alperessel semmikép sem fog benső házassági együttélést folytatni, és így helyes a fellebbezési bíróságnak az a további következtetése is, hogy a felperes az alperes eltávozását és különélését bontóok gyanánt annál kevésbbé érvényesítheti, mert végeredményében az alperes távozására a felperesnek az alperessel szemben tanúsított és a saját előadásából kitetsző rideg magatartása szolgált okul. Az azután a megtámadás keretében érvényesülhető kérdés lett volna, hogy az alperes a felperes előtt a házasságkötés előtti életét feltárta, s ez idézte elő a felperesnek az alperessel szemben le nem győzhető idegenkedését, amely lelkiállapot a H. T. 55. § II. bekezdésében foglalt jogszabály alkalmazására nyújthatott volna ténybeli alapot. = Jogi Hírlap VI. 691., 888., VII. 595.