Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

1. A kir. Kúria tévedés címén megtámadhatónak mondta ki az oly ügyletet, mellyel a 26 éves, alapjában egészséges, életjáradékra jogosult három és fél évi járadéknak megfelelő összegért a további járadék követelésére való jogáért lemondott. (Kúria 1933. máj. 24. P. VII. 2044/1932. sz.) Indokok : Az irányadó tényállás szerint a felperes az alperes vasúti üzemében balesetet szenvedett, s a peres felek az alperes kártérítési kötelezettségét az A) alatt csatolt okiratban foglalt ügylettel akként szabályozták, hogy ez egy összegben 500 pengőt, ezenkívül 1928. évi június hó 1. napjától kezdó'dően a felperes élete végégig havi 70 pengó' járadékot fizet és a szükséghez képest műlábbal látja el. Az alperes az így megállapított járadékot 1929. szeptember 17-ig szolgáltatta, akkor azonban a felek között a B) alatti másolatban csatolt megállapodás létesült, amely szerint az alperes a havi járadékfizetési kötelezettség megváltása fejében a felperesnek 3000 pengőt fizetett, s a felperes ennek ellenében úgy az akkor fennállott, mint a jövőben esetleg még keletkező bármi néven nevezhető igényéről — a műláb szolgáltatására vonatkozó igényén felül — lemondott. A kir. Kúria álláspontja szerint a felperes ezt az utóbbi ügyletet tévedés okából jogszerűen támadja meg és alapos az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a megtámadás feltételeit fennállóknak nem találta. Nem vitás ugyanis a felek között, hogy a felperes 1929. évi szeptember havában csak 26 éves volt, tehát fiatal korára tekintettel, és azért, mert a baleset következményeitől eltekintve egészséges volt, számolnia lehetett azzal, hogy valószínűség szerint 25—30, esetleg több évig is életben maradhat, s hogy ekként járadék követelési joga ily hosszú ideig fenn fog állani. Ezzel szemben, évi 840 P járadékáról való lemondás mellett, jogosultságának körülbelül három és félévi járadéknak megfelelő összeggel való megváltásába beleegyezett. A jog szerint remélhetett és valósággal kapott összegek között fennálló ez a feltűnő nagy aránytalanság arra mutat, Magánjogi Döntvénytár. XXVII. 1