Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 137 nek tekinteni, akire az idézett rendeletek határozatai vonatkoznak. A panasz alaptalan. A Ma gyar Nemzeti Bank, a 13. alszámnál levő levele szerint maga is vitásnak tekinti, hogy az alperes az említett rendeletek hatálya alá tartozó személy-e és erre nézve a döntést a bíróságra bízza. Kétségtelen, hogy a 3500/1931. M. E. sz. rendelet 1. § c) pontja szerint a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül tilos külföldön lakó személy javára készpénzben csekkel, váltóval, utalvánnyal, takarékbetéti könyvvel pengőt befizetni, jóváírni, vagy átutalni. A rendelet szövege nem hagy kétséget aziránt, hogy annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a tilalom külföldön lakó mily személyekre terjed ki, közömbös ennek a személynek az állampolgársága. A rendelet azonban egyébként, a kere; kedelmi cégek kivételével (4. §) nem tartalmaz közelebbi meghatározást arra nézve, hogy mely tények azok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a hitelező a rendelet hatálya alá eső külföldön lakó személy. Erre nézve közelebbi útmutatást ad a 4610/1931. M. E. szám alatt kelt és a külföldiekkel szemben fennálló pénztartozások kötelező bejelentéséről szóló rendek t 2. §-ának az a tartalma, amely szerint külföldi hitelező az állardóan Magyarországon kívül lakó vagy székhellyel bíró hitelező. Ezt egybevetve, a 4500/1930. M. E. sz. rendelet 4. §-ának a cégekre vonatkozó intézkedésével a m. kir. Kúria arra a következtetésre jut, hogy a rendeletek nem érintik azt a jogszabályi. amely szerint (. . . Mint a fejben I. alatt . . .) = Ad I. : MTK. jav. ,37. §. — Ad. II. : V. ö. a fenti 107., 116. és 117. sz. eseteket. 149. Az életközösség folytatása rendszerint a fennforgott házastársi kötelesség sértések megbocsátásaként hat. (Kúria 1934. ápr. 24. P. III. 4791/1933. sz.) Indokok : A peres felek 1920. évi május hó 30-án kötöttek házasságot. A házasságból két gyermek származott. A peresfelek utolsó közös lakhelye T. volt, ahol a nevezettek két hétig laktak és ez alatt az idő alatt a peres felek között bensőséges élet folyt. A házassági életközösség a peres felek között 1928. évi november hó 1-én szakadt meg akként, hogy az alperesnő a férje távollétében csomagolni kezdett és ennek hazaérkezte után a közös lakásról eltávozott. A fellebbezési bíróság az ítélet indokaiban kifejtett részletes ténymegállapítás eredményében arra a jogi következte-