Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 103 védett szolgálati viszonyban állott és az ebből a jogviszonyból szármaóz jövedelme jogszabály vagy a szolgálati szerződés rendelkezései értelmében a baleset időpontját követő időben a szolgálat kifogástalan teljesítése esetén, minden más feltételtől függetlenül (automatikusan) emelkedett volna? Határozat: Ha a balesetet szenvedő szolgálati viszonyban állott és az ebből a viszonyból származó jövedelme jogszabály vagy a szolgálati szerződés rendelkezései értelmében a baleset időpontját követő időben a szolgálat kifogástalan teljesítése esetén minden más feltételtől függetlenül (automatikusan) emelkedett volna: részére arra az esetre, ha a jövedelem emelkedésére megszabott időben még életben lesz. ettől az időtől fogva már az emelkedett jövedelem mennyiségének megfelelő járadék ítélhető meg. Indokok: Az 1874 : XVIII. tcikk megalkotásának a törvényjavasltat miniszteri indokolásában tudatosan és nyomatékosan kifejezett célja, hogy az általános kártérítési elvek sikeres alkalmazását a vasúti baleseteknél is a jognak és a méltányosságnak megfelelően biztosítsa. A bírói gyakorlat az 1874 : XVIII. tcikket így is alkalmazza. Ezt a célt valósítja meg bírói gyakorlatunk akkor és azáltal, hogy a törvényben kizárólag a vasutak üzeménél bekövetkezett halálesetekre és testi sértésekre megalkotott jogszabályokat több elvi határozatban csupán az általános kártérítési jogelvek egyik alkalmazási esetének veszi. Ennek megfelelően a kir. Kúria az 1874 : XVIII. tc. jogszabályait fokról-fokra haladva kiterjesztette : a légszeszvilágítási vállalatokra (180. E. H.), a vízvezetéki üzemekre (181. E. H.), a közutakon géperővel vontatott járóművekre (185. E. H.), a robbanékony anyagok tartására (531. E. H.), a liftüzemre (546. E. H.), az erősáramú villamosságot szolgáltató vállalatokra (547. E. H.), majd egész általánosságban is valamennyi olyan üzemre, amelynek működése másokra különös veszéllyel jár. Az 1874 : XVIII. tcikknek ezt a célját, valamint a baleset folytán egymással szembekerült vagyoni érdekek méltányos figyelembe vételét is szolgálja a bírói gyakorlat akkor, amikor a vaspályákra rótt törvényes kártérítési felelősség terjedelmének az elhatárolásánál szintén az általános kártérítési elvekkel való összhangra törekszik. Mindaddig tehát, amíg törvény vagy törvényerejű egyél) jogszabály ezt ki nem zárja, az 1874 : XVIII. tc. 2. §-ának az