Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 101 szersmind az alperesek ezenfelül az 1932. évi április l-ig esedékes kamatokat is, úgy, hogy a felek egyező előadása szerint ezidőszerint a felperes követelése csupán 375,000 pengő vételárhátralék tőke és ezután 1932. évi április 1. napjától járó kamatok erejéig nincs kiegyenlítve. Ezekből a tényekből, de meg az alpereseknek az 5. sorszám alatti előkészítő iratbeli előadásából is az állapítható meg tehát, hogy az alperesek a vételi ügyletből eredő kötelezettségeiknek abból a feltevésből kiindulva véltek megfelelni, hogy a vételárnak a saját vagyonukból erre fordított 240,000 pengőn felül fennmaradt nagyobb részére megtalálják majd a fedezetet magának az ingatlannak a jövedelmében, módjukban lesz tehát úgy a felvett kölcsön törlesztési részleteit, mint a lejárandó vételárrészleteket is az esedékességkor az ingatlan haszonvételeiből kiegyenlíteni. Ha tehát meg is áll az alpereseknek az a védelmi tényállítása, hogy a gazdasági termények árának előre nem látott csökkenése is közrehatott abban, hogy a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges vagyoni alapot az ingatlan jövedelméből kihozni nem tudták, az adott esetben annak a közvetlen okát, hogy az alperesek a szerződésszerű szolgáltatást illetően a felperessel szemben eleget tenni nem tudnak, elsősorban mégis abban kell megtalálni, hogy az alperesek már az ügyletkötésnél is az anyagi erejüket meghaladó kockázatot vállaltak magukra azáltal, hogy olyan értékű ingatlant vásároltak, amelynek vételárát túlnyomó részében egyedül annak a rendes gazdasági viszonyok között is bizonytalan értékű hozadékából akarták kiegyenlíteni. Erre mutat az is, hogy az alperesek már az 1928. évi október 1. napján esedékessé vált részletfizetési kötelezettségüknek is csak olyan módon tudtak megfelelni, hogy a vásárolt ingatlanra az előbb említett igen jelentékeny összegű kölcsönt vették fel, holott a gazdasági viszonyok saját előadásuk szerint ebben az időben nem szolgálhattak volna még arra alapul, hogy arra mentesítő vagy a kötelezettségüket csökkentő okként hivatkozhassanak. Minthogy pedig az anyagi jog értelmében a (. . . Mint a fejben . . .) megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amely szerint az alpereseknek a kereseti követeléssel szemben a gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogását helytállónak nem találta. Alpereseknek az a felülvizsgálati kérelme, hogy a teljesítés marasztalás esetén is egymást követő 25 év alatt esedékes egyenlő részletekben állapíttassék meg, a Pp. 397. §-a értelmé-