Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)
Magán jogi Döntvénytár. 29 hogy az elsőrendű felperes ezt a felmondó levelet az alperesnek átadta. A fellebbezési bíróság ezt a bizonyítást nem rendelte el. Nem állapított meg tényállást abban a tekintetben sem, vájjon az 1930. évi január 1. napján, valamint az ezt követő időben az alperes a felperesekkel szemben úgy a F.-féle jelzálogos követelés tőkéje, mint annak kamatai tekintetében is eleget tett-e, — esetleg mely — általa bizonyítandó — menthető okokból nem tett eleget ama kötelességének, hogy a jelzálogos hitelező felmondása folytán ezt a hitelezőt ő (az alperes) elégítse ki. Ez a kötelezettség ugyanis az alperest az A) alatti alapján a F.-féle jelzálogos követelés átvállalása folytán feltétlenül terhelte. Éspedig azért, mert a felperesek teljesítéssel nem az A) 6. pontjában foglalt jogukat gyakorolták, azaz nem a saját i'llurtározásukból s nem önként, hanem a felmondás következtében, a további joghátrányok elkerülése céljából fizettek a jelzálogos hitelezőnek, aki őket személyes tartozásuk alól nem mentesítette és akivel szemben ekként a fizetésre kötelezve voltak. Amennyiben a felperesek a jelzálogos követelést nem önszántukból fizették ki, az alperes, aki azt az A) alattiban velük szemben átvállalta nekik megtérítéssel tartozik. És pedig nem az A) 6. pontjában és az E)-ben a felperesek önkéntes fizetésének az esetére megszabott módon és részletekben, de az adósság átvállalási szerződés vétkes megszegése folytán a nem teljesítés általános szabályai szerint. Amennyiben tehát a felperesek F. Sándor részére ekként részint maguk, részint az ő érdekükben eljáró G. Árpád és neje útján teljesítettek, az alperes tartozik a felpereseket errevonatkozóan kártalanítani. A felperesek úgy a F. Sándor-féle, mint a Sz. Júlia-féle jelzálogos követelés kielégítését bizonyító, illetve az azok telekkönyvi törlését lehetségessé tevő okiratokat az alperesnek csak fizetése ellenében kézen-közön tartoznak szolgáltatni. Ezt pedig a jelen per során ismételten is felajánlották. Az a körülmény tehát, hogy az említett jelzálogos követelések e/időszerint a telekkönyvből még ki nem töröltettek, nem szolgálhat alapjául annak, hogy elutasíttassék a felperesek ama keresete, mely az alperes késedelmén és nem a felperesek önkéntes fizetésén alapul. A felperesek keresete az alperes teljesítési mulasztásán alapulván, nem ügydöntő az sem, vájjon a felperesek az egész jelzálogos követelést, vagy pedig annak csupán egy — az alperes által teljesítési mulasztása folytán megtérítendő részét fizették-e ki a jelzálogos hitelezőnek : F. Sándornak. Ellenben ügydöntő és kiderítendő az, vájjon az alperes az A) alatti alapján a F.-féle törlesztett követelésen kívül tartó-