Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

22 Magánjogi Döntvénytár adta s mert a házasság ideje, vagyis 15 év alatt felgyűlt össze gekből átlag véve egy-egy évre nyilvánvalóan nem esik több^ mint amennyit az alperes szülei, kiknek liszt- és fűszerkereskedésük volt (S. Mátyásné vallomása), már magából a jövedelmükből adhattak. Ily körülmények között ezek az összegek alkalmi ajándékoknak minősülnek, éspedig arra való tekintettel is, mert S. Mátyásné tanú vallomása szerint, az egyes összegek átadásakor sohasem volt szó azok visszafizetéséről, beszámításáról. Az alperes javára tehát nem állapítható meg oly hiányzó különvagyon, amelyért az örökhagyó hagyatékában levő szerzeményi vagyon szavatolna. = A házastársnak ajándékozott vagyon különvagyoni jellegére 1. a MTK. jav. 142. § 1. pontját, valamint a PHT. 10. és 418. sz. E. H.-okat. 23. I. Aki valamely ügyének ellátására maga helyett mást rendel ki, azért a kárért, amelyet a kirendelt az ügykörébe eső teendők teljesítésében harmadik személynek jogellenesen okoz, csupán a saját vétkessége esetében felel. — //. Méltányosságból az érdekelt felek vagyoni viszonyaira tekintettel, a megbízó a saját vétkességének a fennforgása nélkül is felel azért a kárért, amelyet a megbízottja az ügykörébe eső teendők ellátásában harmadik személynek okoz- (Kúria 1932. nov. 30. P. III. 4502/1931. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság által megállapított, meg nem támadott tényállás szerint az elsőrendű alperes szolgálatában álló másodrendű alperes erdő- és vadőr, az 1930. évi január hó 14. napján az elsőrendű alperes erdejében dolgozó felperesnek azt az utasítást adta, hogy a rakásba hordott fagalycsomót mozgassa, hogy az azalatt tartózkodó menyét onnan kijöjjön ; és amikor a menyét a fagalycsomó alól a fejét kidugta, másodrendű alperes a fagalycsomóba lőtt, a lövés a felperes arcát találta, amely lövés következtében a felperes mindkét szemére megvakult és teljesen munkaképtelen lett. Jogszabály ugyan, hogy (. . . Mint a fejben I. alatt . . .). A kir. Kúriának állandó gyakorlata azonban az is, hogy (. . . Mint a fejben II. alatt . . .). Kétségtelen, hogy a vadőr, mint az elsőrendű alperes megbízottja, az 1883 : XX. tc. 13. § értelmében a fegyverét jogosan használhatta a kártékony menyét elpusztítására. A felperes számot nem tevő vagyonával szemben pedig