Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 19 nézve a gondnoksági perben teljes részletességgel kihallgattatván, újbóli kihallgatásuk mellőzése nem sért jogszabályt. Minthogy ezek szerint az alperesek nem bizonyították, hogy az elsőrendű alperes az örökhagyónak a vitatott ellenértéket kifizette volna, ennélfogva az átruházás ingyenesnek tekintendő. Az örökhagyó által elajándékozott és a hagyatékban maradt vagyonrészek, valamint a terheknek a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt értékeléséből következik, hogy a felperesek kötelesrésze kiegészítésre szorul. Ezért a kötelesrészért az elsőrendű alperes, mint közvetlenül megajándékozott felel, de felelősek érte az Ő jogutódai a másod- és hatodrendű alperesek is arra való tekintet nélkül, hogy jó vagy rosszhiszeműek-e, mert az ingatlanokhoz, illetve másodrendű alperes a haszonélvezethez, ingyenes jogügylet útján jutottak. A felülvizsgálati tárgyaláson az alperesek hajlandónak mutatkoztak a felperesek kötelesrész iránti igényét ingatlanokkal kielégíteni, — a felperesek szintén hajlandók voltak azt elfogadni — azonban arra vonatkozólag, hogy ez a kielégítés mely ingatlanokból történjék és hogy a felperesek által örökölt ingók és ingatlanok miként számíttassanak be a felperesek kötelesrészébe, megegyezni nem tudtak. Arra való tekintettel azonban, hogy mindkét fél érdekében áll ennek a kérdésnek az egyességi rendezése, a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének feloldása mellett módot akart adni a feleknek, hogy a szóbeli tárgyalás során a kielégítés mikéntjére vonatkozó ellentétes álláspontjukat tisztázhassák. Amennyiben a természetben való kielégítésre vonatkozó megegyezés nem sikerülne, a felperesek kötelesrésze pénzben egészítendő ki. Ebben az esetben azonban szükséges annak a megállapítása is, hogy mi a kötelesrész alapjául szolgáló vagyonnak a jelenlegi értéke. A kötelesrész kiszabásánál ugyanis a vagyonnak az örökhagyó halálakor, illetőleg az ajándékozáskori értéke veendő alapul, ez a szabály azonban csak a rendes gazdasági és forgalmi viszonyokra vonatkozik ( . . . Mint a fejben II. alatt . . .). = Ad I. : L. az előző esetet. — Ad II. : A Kúria az átértékelés kiegyenlítő alapgondolatát ismét a valorizáció kérdésétől függetlenül (már a pénztartozás kirovó összegének meghatározásánál) alkalmazza, gazdasági válság «setére. -— V. ö. Bátor Viktor kifejtését a Grosschmid, Glossza II. kötetének 263. sk. oldalain. 21. Ha vagyon átruházója az átvevőt arra kötelezte, hogy a vagyonból az átruházó halála után meghatározott •összegeket alapítvány céljára fizessen, akkor az á truházó2*