Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

98 Magánjogi Döntvénytár. A fegyelmi jog másik forrása a szolgálati szerződés, illetőleg az ezt pótló vagy kiegészítő szolgálati és fegyelmi szabályzat, amely a felek önkéntes alávetésénél, tehát a szerződés erejénél fogva kötelező és nem lehet irányadó, ha az alkalmazott annak magát alá nem vetette. A fegyelmi jog gyakorlásának jogi alapja tehát az, hogy az alkalmazott vagy kötelező jogszabály vagy önkéntes alávetés folytán alá van rendelve a munkaadó vállalata keretében létesített fegyelmi bíráskodásnak és ennek vele szemben olyan a hatálya, mintha választott bíróság döntésének vetette volna alá magát. A fegyelmi jog célja az. hogy az alkalmazottat csak az illetékes feg3reimi szerv által lefolytatott szabályszerű eljárás alapján lehessen a szolgálatból rögtönös hatállyal elbocsátani. Az anyagi jog védelmet nyújt az alkalmazottnak arra nézve, hogy a munkaadó az elbocsátás jogával nem fog önkényesen és tetszése szerinti okból visszaélni; a fegyelmi eljárásnak pedig az a rendeltetése, hogy biztosítékot nyújtson arra nézve, hogy az elbocsátási okoknak minősített tények megállapítása és az elbocsátásnak fegyelmi büntetésként való kiszabása csak az illetékes fegyelmi szerv útján történhessék, és hogy a tényállás kellő kiderítésben részesüljön. A fegyelmi jog tehát mintegy külön választott bírói hatáskört állapít meg, amelynek az a következménye, hogy a fegyelmi szervnek szabályszerű és az anyagi fegyelmi jognak is megfelelő eljárása a fegyelmi eljárás eredményét kivonja a polgári bíróság megítélése köréből. Ehhez képest a polgári bíróság hatáskörébe csupán az alkalmazott magánjogi igényei (felmondási időre járó illetmény, végkielégítés, nyugdíj) tartoznak, és a polgári bíróság ezek szempontjából tartozik vizsgálni, vájjon a magánjogi igények elvesztését maga után vonó elbocsátás a fegyelmi jog szabályainak megfelelően történt-e. Az állandó bírói gyakorlatban kikristályosodott jogszabály, hogy a fegyelmi szerv elbocsátó határozatával szemben a polgári bíróság a magánjogi igények elbírálása szempontjából csak azt vizsgálhatja, vájjon illetékes fegyelmi szerv járt-e el, határozatát az eljárási szabályok lényeges sérelme nélkül hozta-e, és vájjon a fegyelmi határozatban az alkalmazott terhére megállapított tények olyanok-e, amelyek miatt a fegyelmi szabályok értelmében az elbocsátás büntetését ki lehet szabni (V. 722/1899.. V. 220/1901., P. 3231/1901., V. 39/1905., P. II. 3499/1925.). Ha tehát a fegyelmi határozatot az illetékes fegyelmi szerv hozta, annak meghozatalánál a fegyelmi eljárásnak az ügy