Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

88 Magánjogi Döntvénytár. a névíró egyúttal végrendeleti tanú is volt, alapul szolgálhatnak. (Kúria 1933 ápr g p j 196/1931> sz>) Indokok : Az a körülmény, hogy az özv. E. Jánosné örökhagyó által 1929. évi március 6. hó napján alkotott írásbeli magánvégrendelet tekintetében a törvényben megkívánt alakszerűségek megtartása nem külön záradékban, hanem a végrendelet szövegében igazoltatott és azoknak a tanúk együttes jelenlétében megtörténtét a tanúk csak a végrendelet szövegét és keltezését követően «eló'ttünk mint tanúk» szavak után az okiratra vezetett névaláírásukkal igazolták, nemkülönben az, hogy a végrendeletet felolvasó személynek a nevét az okirat fel nem tünteti, a fellebbezési bíróság ítéletében idevonatkozóan felhozott helytálló indokoknál fogva a végrendeletet érvénytelenné nem teszi. Az 1876 : XVI. tc. 6. §-a értelmében azonban az írni és olvasni nem tudó végrendelkező által alkotott írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez a törvényben felsorolt egyéb feltételeken felül szükséges az is, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és írni tudó tanúk egyike, mint névaláíró, aláírja. (. . . Mint a fejben I. és II. alatt . . .) Az elsőrendű alperes állította és szükség esetén tanúkkal bizonyítani is kívánta, hogy L. Károly, aki az örökhagyónak a nevét, mint névíró, az okiratra aláírta, a végrendelkezésnek valamennyi fentebb felsorolt lényeges mozzanatánál jelen volt. Az említett ténykörülménynek a per elbírálása szempontjából ügydöntő jelentősége van, mert ha az elsőrendű alperes tényállításának a valósága megállapíttatnék, ennek alapján L. Károlyt végrendeleti tanúnak kellene, tekinteni, annak dacára, hogy ez a minősége az okiraton kifejezetten fel nem tüntettetett, és hogy a nevezett, a névírói minőségében az okiratra vezetett aláírásán felül, még külön a végrendelkezés alaki kellékeinek a megtartását igazoló — különben is csak «előttünk mint tanúk» szavakból álló — záradékot is a többi tanúval «együtt alá nem írta.» A törvény helyes értelmezése szerint ugyanis (. . . Mint a fejben III. alatt. . .) Ha azt, hogy L. Károly névíró a végrendelkezésnek valamennyi fentebb felsorolt lényeges mozzanatánál a többi tanúval együtt jelen volt, megállapítani nem lehetne, akkor a nevezettet pusztán azon az alapon, hogy a végrendelet szövegét és a szöveg alá a végrendelkező nevét ő írta az okiratra, és hogy azt névíróként aláírta, végrendeleti tanúnak tekinteni nem lehet. * = Ad I. : Ugyanígy : Mjogi Dtár VII. 171. ; lényegileg így : Mjogi Dtár XIV. 65., Jogi Hirlap II. 313. — Ad II. : Hasonló : Jogi Hírlap II. 666.