Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

72 Magánjogi Döntvénytár. A szerződést a kiskorú felperes nevében mint természetes és törvényes gyám L. Erzsébet kötötte meg, s a szerzó'dést a gyámhatóság a csatolt árvaszéki iratok szerint jóváhagyta. A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint abban az esetben (. . . Mint a fejben . . .). Ámde akkor, amikor a szüló' nem végintézkedéssel juttatja vagyonát a leszármazójának, hanem — miként a jelen esetben — szerzó'dést köt vele, s ebben a szerződésben vagyonát más javára rendelt haszonélvezettel terhelten ruházza át a leszármazójára s utóbbi azt elfogadja, akkor a leszármazó annálfogva, mert a szerződés az ő hozzájárulásával jött létre, nem sérelmezheti kötelesrészének haszonélvezettel történt megterhelését. Amennyiben tehát a szóban levő vagyonátruházási szerződés a kiskorú felperes személyét illetően jogérvényesen jött létre, ugyanő a szerződéshez való hozzájárulása folytán nem jogosult többé a szerződést megtámadni azon a címen, hogy a haszonélvezet alapítása az ő kötelesrészét sérti. Vizsgálni kellett azonban, hogy a kiskorú felperes részéről gyámja útján kötött szerződés nem ütközik-e az 1877 : XX. tcikk 113. §-ának utolsó bekezdésében foglalt abba a rendelkezésbe, amely szerint azok a jogügyletek, amelyek által a kiskorú visszteher nélküli köteleztetik vagy jogokról visszteher nélkül lemond, reá nézve gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezők. Az említett szerződéssel a kiskorú felperes kétségtelenül lemondott arról a jogáról, amelynél fogva a neki juttatott vagyonból a kötelesrészének a haszonélvezettől való mentesítését kérheti. Ezzel szemben tekintetbe veendő azonban az, hogy a szerződés megkötése folytán a kiskorú felperes ahhoz a vagyoni előnyhöz jutott, hogy a nagyanyja egész ingatlanát még ennek életében tulajdonul megkapta. Figyelembevéve továbbá, hogy a szerződésben rendelt haszonélvezet a nagyapa (alperes) előre haladott korára való tekintettel nyilván aránylag nem hosszú ideig fog fennállani, s figyelembevéve végül azt, hogy az 1877 : XX. tc. 12. §-a értelmében a szerződésben említett ingatlanok jövedelme rész erejéig a kiskorú felperes tartási és neveltetési költségeinek fedezésére szolgál : mindezeknek a körülményeknek a méltatásával a kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a szerződés tárgyát tevő vagyonnak az alperes javára rendelt haszonélvezet terhével történt elfogadása a kiskorú felperes részéről nem járt olyan vagyoni hátránnyal, amelynél fogva a szerződésnek az ő részéről történt megkötése az 1877 : XX. tc. 113. §-ának utolsó bekezdésébe ütköznék.