Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

M a fián jog i Döntvénytár. 13 •egyezhet ; ha azonban nem tudnak megegyezni, úgy az adós természetbeni szolgáltatás helyett a búzának (rozsnak) piaci árát szolgáltathatja, amelyből azonban a gabonajegy értékét nem vonhatja le. Az adott esetben a felek a gabonajegy költségének megosztásában nem egyeztek meg, az adós (felperes) azonban mégsem a piaci árat szolgáltatta, hanem búzát természetben, mégpedig az általa megszerzett gabonalevelek kíséretében, úgy, amint azt a törvény (5. § 1. bek.) rendeli. Hyen esetről sem a törvény, sem a rendelet kifejezetten nem rendelkezik, tehát abban a kérdésben, hogy a felperes a gabonajegyek költségének megtérítését az alperestől követelheti-e, a jegyrendszer céljából és általános elvekből kell kiindulni. A gabonajegy értéke a törvény rendszerében lényegében belső vám, amelyet a törvény célja szerint a termelőnek kell (a forgalmi áron felül) megkapnia. A közbenső forgalomban résztvevő személyek igénye tekintetében azonban a törvény az ő megállapodásukra hagyja, illetőleg rendeleti szabályozásra utalja (56. §), de az utóbbi tárgyban is kiemeli azt az alapelvet, hogy a gabona jegy értéke általánosságban a termelőt illeti. Mivel a perben szereplő búzamennyiség tekintetében a felperes a jegy értékét a termelőnek kifizette : ennélfogva abban az esetben, ha az alperes nem térítené meg a jegyek értékét a felperesnek, akkor ő (az alperes), noha nem termelő, ugyanazon búzamennyiség tekintetében szintén hozzájutna a jegyek értékéhez, mégpedig akár akként, hogy a búza továbbadása alkalmával a jegy értékét is felszámítja, akár pedig úgy, hogy mint fogyasztó a métermázsánkénti 3 P-től mentesül. Ez nyilvánvalóan nem folyik a termelő érdekét néző törvény céljából, a felek közötti viszonyban pedig az alperes olyan gazdagodására vezetne, amelyre jogalap nincsen, mert a 3300/1930. M. B. sz. rendelet rendelkezéseiből általában sem következik; hogy az alperes a jegyek értékét megtarthassa. Amint ugyanis fentebb már ki volt emelve, a rendelet olyan esetről, amilyen a peres felek között felmerült, kifejezetten nem rendelkezik. A bevezetésben ismertetett 129. §-nak második mondatából azonban még nem következik az, hogy ha ' az adó nem élt a piaci áron fizetés jogával, akkor a gabonajegy értékének megtérítését nem követelheti abban az esetben sem, ha a követelés általános elvek szerint egyébként alapos. Sőt a rendelet egyéb rendelkezéseiből, vagyis a szabályozás egész módjából arra kell következtetni, hogy a rendelet is abból indult ki, hogy a búzahitelezőnek általában nincs igénye arra, hogy a búza értókén (piaci árán) felül még a gabonajegy értékét is a