Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Dönivényiár. 159 A felpereseknek ez a panasza nem helytálló. Igaz ugyan, hogy a tényállás szerint az ingatlannak az alperes által az 1928. évi március hó 1-től 1930. évi november hó l-ig történt használata fejében az alperes jogerősen elmarasztaltatott 2060 pengő 34 fillér tőkének és kamatának, továbbá 856 pengő tőkének és kamatának, valamint a perköltségnek a felperesek részére való megtérítésében, azonkívül az alperes egyességileg még külön is kötelezettséget vállalt 183 pengő 50 fillér tőke és kamata megfizetésére, továbbá hogy mindezeket az alperes eddig nem egyenlítette ki; ámde a fellebbezési bíróságnak idevonatkozó és helyesnek elfogadott okfejtése szerint a jogerős marasztalás s illetve az egyességileg vállalt kötelezettség módot nyújt a felpereseknek arra, hogy ezeket a követelésüket végrehajtási úton kellő időben biztosítsák az alperesnek nevére kerülő ingatlanon ; egyébként pedig az ingatlan használatából keletkezett ez a megtérítési kötelezettsége az alperesnek, habár a felek közti szerződéses jogviszonyból ered is, nem olyan kötelezettség, amely az alperesnek a vételár megfizetésére irányuló teljesítési kötelezettségével és a felpereseknek a telekkönyvi szolgáltatást eredményező viszonos kötelezettségével akkép volna összefüggésbe hozható, hogy az ingatlan használati értékének megtérítése előtt a felperesek a viszonos teljesítésre kötelezhetők nem lennének. Ami pedig az alperes vételi jogának lefoglalását illeti, ebben a kérdésben a fellebbezési bíróságnak az általa felhozott indokokból helyes az az okfejtése, hogy annak folytán, mivel az alperesnek az ingatlanra vonatkozó igénye megállapíttatott, ezzel a döntéssel tárgytalanná vált az a végrehajtási jogcselekmény, amely az alperes vételi jogának érvényesítését célozza. = A használati díj a telekkönyvi szolgáltatásnak nem ((viszontszolgáltatásai) (MTK. jav. 1130. §) ; a használat más «jogviszonv», mint az adás-vétel MTK. jav. 1132. §). 164. Az ingatlanátruházások érvényessségére vonatkozó 4420/1918. M. E. számú rendeletben foglalt jogszabály, ellenkező rendelkezés hiányában, az ingatlanok hozományul való átruházására is alkalmazandó. (Kúria 1932. okt. 14. P. III. 1612/1932. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben . . .) s így ennek a rendeletnek 1. § 2. pontjában foglalt rendelkezése szerint az 1918. évi október hó 15. napja előtt létrejött eme jogügylet írásbafoglalása csak abban az esetben nem 'feltétlenül szükséges érvényességi