Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 157 •settel érvényesített. A bontóper azonban a visszakóvetelési perben meghozott elsőbírói ítéletnek kihirdetése előtt már akként nyert jogerős befejezést, hogy a bíróság a peresfeleknek a házasságát egyedül a felperes vétkességének a kimondásával bontotta fel. Ez okból a visszakóvetelési igény elbírálásánál a fentebb ismertetett jogszabály az irányadó. A Ht. 89. § értelmében a visszakóvetelési jog egyedül a vétlen házasfelet illeti meg. A bontó ítélet szerint pedig a felperes a vétkes a házasság felbontásában, amely vétkességét a bontóperi ítéletnek jogerőre emelkedése után többé vita tárgyává nem lehet tenni, mert ez az újabb vita ellenkezik a 878. szám alatt közzétett elvi határozatban kifejezésre jutó azzal a jogszabállyal, amely szerint a vétkesség kérdését csak egységesen lehet eldönteni és ellenkeznék a Ht. 89. §-ának és a Pp. 682. §-ának ezzel a jogszabállyal egybevetett rendelkezésével. Közömbös ezért a felperesnek mindaz az előadása, amely az alperesnek durva hálátlanságot tanúsító magaviseletére és az erre nézve felajánlott bizonyítékok mellőzésére vonatkozik. A bizonyítás felvételének a mellőzése tárgyában emelt panasz is tehát alaptalan. Mindebből foly, hogy a felperes a házasság felbontásában vétlennek nyilvánított alperestől a házasság okából tett ajándékot vissza nem követelheti s ezért megfelel az anyagi jognak a fellebbezésibíróságnak az a döntése, amellyel a felperes visszakóvetelési igényével elutasította. A Ht. 90. §-a értelmében a házasság felbontásában vétlen nő férjétől végleges nőtartást követelhet. Erre vonatkozó igényét a bontópertől függetlenül is érvényesítheti, ha erre vonatkozó jogát a bontóperben fenntartotta. A bontóper 10. alszámú jegyzőkönyve szerint az alperes a nőtartási igényét kifejezett külön perútra tartotta fenn. A nőtartás megítélésére irányuló viszontkereset elbírálásának nincs tehát akadálya. A Ht. 90. §-ának értelmében azonban a vétlen nőt a vétkessé nyilvánított férj annyiban köteles csak eltartani, amennyiben a férj vagyoni helyzetének és társadalmi állásának megfelelő tartásra a nőnek jövedelme elégtelen. A meg nem támadott tényállás szerint az alperes a házasság megkötése előtt varrással foglalkozott. Ezenkívül az alperesnek 2 1/2 hold földje és háza is van, amit a felperesnek és az alperes édesanyjának haszonélvezete terhel ugyan, de az alperes vagyoni helyzetét jelentékenyen javítja az, hogy, amint maga is előadta, adósságait a felperes által adott 100 q búzával kiegyenlítette. Ezek a tények a kir. Kúria megítélése szerint következtetést engednek arra, hogy az alperes vagyoni helyzete olyan,