Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

152 Magánjogi 'Döntvénytár. koronáért adták el a bérbeadók jogelődének, hogy kikötötték, miszerint a lakásukat 1400 K évi bérfizetés mellett általuk tetszésük szerint meghatározandó idó'pontig használhatják, hogy i ezt bekebeleztették, hogy a bérbeadók az ingatlant a telekkönyvből kitűnő ezzel a teherrel szerezték meg : a kir. törvényszék azt állapította meg, hogy bérbeadók béremelésének adott es> tben jogszerű alapja nincs. (Ebben az eljárásban is a jelen perbeli alperes képviselte K. Márkot és nejét, akik az ő szülei). Ha az alperes ügyvéd ilyen körülmények között az 1924. évi május hó 1-ét megelőző napokban a felperes előtt azt a vélt ményét nyilvánította, hogy K. Mórné, lakó, az alperes anyja ellenében a bér tekintetében a helyzeten változtatni nem lehtt, nem követett el olyan cselekvést vagy mulasztást sem szándékosan, sem vétkes gondatlansággal, amely ellene a ÜRT. 71. §-a alapján kártérítő kötelezettség megállapítására alapul szolgálhatna. A fentsorolt tényekhez képest ugyanis a véleménye észszerű tárgyi alapokon nyugodott és jóhiszeműnek jelentkezik. Az ügyvédet sem terheli kártérítő kötelezettség tévedése esetében sem, ha őt a tévedésben szándékos vagy vétkesen gondatlan cselekvés vagy mulasztás nem terheli. Az ebben az időben hatályban volt 3333/1924. M. E. sz. lakásrendeletnek valamely szabályával sincs világos és összeférhetetlen ellentétben az alperes adott véleménye. 156. Ha a korlátozott összeg erejéig kötelezettséget vállaló közönséges kezesnél nincs intézkedés aziránt, hogy az adós részteljesítése elsősorban a kezességével biztosított összegbe tudassák be, úgy a közönséges kezes is — az őt terhelő kötelezettségnél fogva — az elvállalt öszzeg erejéig a követelésnek azt a részét tartozik kiegyenlíteni, amelyet az egyenes adós meg nem fizetett. (Kúria 1932. aug. 31. P. VI. 6037/1930. sz.) Indokok : Az alperesek kezességet vállaltak aziránt, hogy a felperes haszonbérlői mindenben pontosan megfelelnek a haszonbérleti szerződésükből folyó kötelezettségeinek. Ezt a kezességet mindkét alperes 1500—1500 pengőre korlátozta. Ez a korlátozott kötelezettségvállalás azonban nem tartalmaz rendelkezést aziránt, hogy az esetre, ha a haszonbérlők csak részben tesznek eleget vagy tartozásuk összege csak részben lesz behajtható, a részteljesítés elsősorban a kezességgel biztosított összegbe legyen betudandó ; sőt az okirat szövege szerint az alperesek kifejezetten a velük szemben érvényesít-