Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 131 mű fordításának kiadói jogát megszerezte, fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy tudomást szerezzen arról, hogy vájjon nincs-e egy más kiadónak erősebb, nevezetesen korábban szerzett kizárólagos joga az eredeti mű fordítására. Fontos érdeke fűződik ehhez annál is inkább, mert a szerzői jogi jogszabályok szerint abban az esetben, ha valaki a mű fordításának kiadásával, másnak sérelmére szerzői jog bitorlását követi el, még jóhiszeműsége, sőt vétlensége esetén is zárlatnak, elkobzásnak, vagyoni felelősségnek, tehát gyakran igen súlyos magánjogi következményeknek teszi ki magát. A forgalmi élet alapját tevő jóhiszeműség követelménye tehát az, hogy a művek kiadásával üzletszerűen foglalkozó kiadók — még ha nem is állanak egymással üzleti összeköttetésben — felvilágosítást adjanak egymás kérdezősködésére abban az irányban, hogy valamely mű kiadására tart-e oly kizárólagos jogot a kérdezett fél, amely akadályául szolgál annak, hogy a másik kiadó a művet kiadja. Ezek szerint a kiadói ügyletekkel üzletszerűen foglalkozó alperesnek nyilatkozni kellett volna a felvilágosításért hozzá forduló felperes irányában. Alapos oka volt a felperesnek kérdezősködni az alperesnél eziránt annál is inkább, mert az alperes a saját előadása szerint már korábban kiadott Zola-műveket magyar fordításban. S indokolttá tette a kérdezősködést különösen az a nem vitás tény, hogy amikor a felperes évekkel ezelőtt Hugó Viktor «A nyomorultak» című regényét ki akarta adni, az alperes a részben már kinyomtatott, de még be nem kötött példányok nyomdai készletére szerzői jogi zárlatot vezettetett, majd a felperes ellen 50,000 P kártérítés iránt pert tett folyamatba. Az alperes nem tagadhatta meg a nyilatkozat tételét azon az alapon sem, hogy a felperesnek módjában áll a szerzőhöz, illetve jogutódjaihoz fordulni felvilágosításért. Könnyen előfordulhat ugyan, hogy az ily kérdezősködések nem vezetnek kellő eredményre. A felperes által becsatolt F/c) alatti szerződésben Zola Emil örökösei maguk is számoltak annak lehetőségével, hogy Zola Emil vagy felesége már adott másoknak a művek egyikének vagy másikának lefordítására jogot, amennyiben ki is kötötték a szerződésben, hogy az ily jogosult joga tiszteletben tartandó. Nem tagadhatta meg az alperes a kért felvilágosítást a felülvizsgálati kérelemben felhozott abból az okból sem, hogy ezzel önmagának Ijiátrányt okoz, saját üzleti érdekeit sérti. Ha ugyanis az alperesnek erősebb joga van, ennek közlésével önmagának hátrányt nem okozhat, mert ennek következ9*