Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

m Magánjogi Döntvénytár. Az a bírói határozat pedig, amellyel S. József 1919. évi december hó 31-ik napjával holtnak nyilváníttatott, változatlanul jelenleg is hatályos, mert életbenlétére a perben semmi adat fel nem merült, fennáll tehát az a vélelem is, hogy a határozat erejénél fogva megholtnak vélt férj házassága a megállapított halál napjának szükségképpen megszűnt, a házassági kötelék megszűnésének vélelmezett tényéből pedig önként következik, hogy felperesnek 1927. évi július hó 18-án született Gyula utónevű gyermeke a holtnak nyilvánított S. Józseffel kötött házasságából nem származott, az tehát törvénytelen származású. E szerint nincs jogi akadálya annak, hogy a gyermek tartásdíjában annak nemzője, és amennyiben annak törvényes feltételei fennforognak, az utóbbinak apja is elmarasztaltassák. Miután azonban a fellebbezési bíróság ebben a kérdésben foglalt jogi álláspontjánál fogva nem határozott, a kir. Kúria a fellebbezési bíróságot e részben további eljárásra és a tartási kötelezettségre is kiterjedő határozat hozatalára utasította, a felülvizsgálati eljárási költségnek pedig egyelőre csak a megállapítására szorítkozott. 119. A hagyaték tárgyalásával kapcsolatban felmerülő kiadás, mint az örökség megszerzésével járó költség, nem hagyatéki teher, hanem az az örökösöket saját személyükben terheli s ezek azért minden vagyonukkal felelősek. (Kűvin 1932. máj. 11. P. I. 8489/1930. sz.) = Állandó gyakorlat. 120. A kormányzói kegyelemmel az atya halála után bekövetkezett törvényesítés visszahat az atya halálának időpontjára. (Kúria 1932 máj 3 p j 328/1930. sz.) = Lényegileg így: Mjog Tára VII. 76. V. ö. a Mtj. 204. §-ának indokolását (81. oldal). 121. Az örökhagyó felesége részéről a hagyaték természetben való megítélése iránt azon az alapon élőterjesztett kérelem, hogy a hagyaték a feleség hozományának, illetve külön vagyonának értékét meg nem haladja, magában foglalja a hozomány, illetve a külön vagyon értékének megítélése iránti kérelmet is. (Kúria 1932. jún. 17. P. I. 4122/1931. sz.)