Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

118 Magánjogi Döntvénytár. már oly csekély lett volna, hogy a már eladott 68 jegyen felül legjobb esetben még ugyanennyit lehetett volna a hangverseny órájáig elárusítani. A kir. Kúria szerint R. Miklós szakértelméhez aggály nem fér s véleménye a fentebb előadottak tekintetében a per eldöntésénél bizonyítékul elfogadható. Kétségtelen, hogy amikor a peresfelek a hangverseny rendezése iránt a szerződést megkötötték, s amikor az alperesek a Vigadónak egyezer főnél jóval nagyobb közönség befogadására alkalmas termében helyezték kilátásba a hangverseny megtartását, a felperes pedig egy fellépésért 500 dollárt kötött ki: akkor a felek a szerződés megkötésekor nyilván szem előtt tartották azt, hogy a közönség érdeklődése nem fog a várakozáson lényegesen alul maradni. A hangverseny napját néhány nappal megelőzően azonban az elkelt jegyek igen csekély számából már nyilvánvalónak látszott, hogy a hangverseny nem fog megfelelő sikerrel végződni, noha az alperesek mindent elkövettek a hangverseny kellő hirdetése, előkészítése tekintetében. Mivel a kifejtettek szerint a hangverseny az alperesek hibáján kívül fekvő okból megtartható nem volt, a felperes nem követelheti a kikötött szolgáltatást, vagyis a megállapított 500, illetve a kereset leszállítása szerint 460 dollár kifizetését. De a felperest annak folytán, hogy a kikötött tiszteletdíjtól elesett, kár érte s ezt a kárt néhány nappal a kitűzött nap előtt már nem háríthatta el, mert elfogadható, hogy ezt az estét máskép már nem hasznosíthatta a maga javára. Ami a kár megtérítése iránti felelősséget illeti, a kir. Kúria álláspontja az, hogy mivel az alperesek a fentebbiek szerint szerződéses kötelezettségük nemteljesítésével hibájukon kívül okoztak kárt a felperesnek, a kár megosztásának van helye ; mihez képest figyelemmel az eset körülményeire és a mai rendkívüli súlyos gazdasági viszonyokra, a kir. Kúria az alpereseket a felperes javára kártérítés címén 600 P tőkében s ennek a keresettől számított törvényes kamatában marasztalta. Mivel a kir. Kúria nem a kikötött tiszteletdíjnak egy részét, hanem kártérítést ítélt meg, ezért a megítélt összeg pengőben (s nem dollárban) fizetendő. = Helyes felfogás szerint a vállalkozó szolgáltatása vétlen lehetetlenülésének veszélyét, ha a lehetetlenülést előidéző körülmény a megrendelő érdekkörében állott elő, a megrendelő viseli. A díjat tehát megfizetni tartozik és ebbe csak az ú. n. residiumot tudhatja be (azt, amit a vállalkozó a mü elmaradása folytán megtakarít vagy szerez). V. ö. Mtj. 1592. § Grosschmid, Fejezetek II. kötet 199. és 207. old. — A fenti döntéssel foglalkozik Zoltán József a Jogállam idei szeptemberi számában.